Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
(Szabó Lőrinc: Vers a havasról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!