A nőiesség csimborasszója óvodás korban a pörgős szoknya. Ennyi idős lehettem amikor rájöttem, hogy egyes ruháim valami csuda dologra képesek, ha eszeveszetten forgok bennük.
Kérdés már csak az, vajon ősidőktől fogva kódolt vágy-e pörögni, miközben a szoknyánk tengerként hullámzik körülöttünk, vagy csak a közösség beavatott tagjaitól - idősebb lányok, asszonyok, nénik, nagymamák- tudjuk-e ezt meg? Mert lássuk be, pörögni önmagában is iszonyú jó dolog, de mindezt magasan röpülő-hullámzó szoknyában... na, az már igazi varázslat. Főleg, ha hosszú, kibontott haja van az embernek, és az száll-száll utána, ahogy kering.
Pörgős szoknya és kopogós cipő. Ha az ember lánya megtudja, hogy ez a kettő kell ahhoz, hogy a társadalom XY-es kromoszómájú fele pillantást vessen ránk, akkor az a vég (vagy valaminek a kezdete?) :-P
Orsolya pörgős szoknyákat varrt az ovisoknak. Elkezdtem kommentelni, de aztán ez a poszt lett belőle...:-)
Kép innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!