Elég

Sokan tudjátok, hogy szeptembertől elkezdem a Mentálhigiéné szakot. Nagyon jó lesz tudom, érzem... várom is már... Hétvégén elindul az önismereti csoport is, ami nem kevés pénzbe kerül (mindig a nap végén kell fizetni), most hétvégén 2 nap lesz. Hogy is mondjam, szó szerint az utolsó forintjaimat kapargatom össze, hogy kifizessem a csoport díját. Azon gondolkodtam, lemondom idén és majd megcsinálom jövőre (vagy az után) hiszen belefér a tanmenetbe. Ma reggel ez volt az egyik Igém (facebookon, ó a modern kor vívmánya :-):

"Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus próféta száz embert táplált egy Baál Sálisából jövő férfi ajándékából, aki a következőket hozta: Első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában. Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta az ő szolgájának: Add a népnek, hadd egyenek. Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek. Ő pedig mondta ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És eleikbe adta, és ettek és még maradt is belőle, az Úr beszéde szerint." (2Kir 4,2–44)

Az Úr Jézus azóta is – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – újra és újra betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk lenne, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel. Az Ő áldása nyomán lesz a kicsiny mennyiség is elegendő Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben... Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint ami a régi időkben. »Minek adjam ezt száz embernek?« – kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: »Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanemha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.« (Luk 9,13)
Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg az Úr, senki se vizsgálgassa, hogy vajon ésszerű-e a parancs, vagy mit is eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezünkben levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. Világosabban kellene látnunk hogyan, miként viszonyul Isten azokhoz, akiket az Ő Fia odaajándékozásával vásárolt meg. Erre a látásra és hitre van nagy szükség ma. Ne vesztegessük az időt a látható erőforrások hiányának a panaszolására! Lehet, hogy a látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította egykor a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegnek adott táplálékot.

Így legyen!