Cipelem

Vannak dolgok, amiket nem tudok letenni...állandóan kattogok rajuk, keresem az összefüggéseket, és az bővülő információkat állandóan csoportosítom, elemezgetem... gyakorlatilag nem szállok le a témáról, cipelem magammal mindenhova. 

Azt szeretem a kereskedelmi csatornák híradóiban, hogy csupa hülyeséget tartanak lényegesnek, mint például, "kismackók születtek Veresegyházon, teljesen váratlanul, mert  hivatalosan minden állat ivartalanítva kerülhet be a Medveparkba". A Medvepark vezetője elmondta, kb 3 hónapja megvannak a kicsinyek, de az anya annyira óvja őket,  hogy ha csak közelítenek az alomhoz, az anya rögtön támadni kezd. Aztán a gondolat, amin kattogtam, és a Medvepark hírei hirtelen összeértek a fejemben...hogy lehet az, hogy egy állat egészséges, tisztában van a határaival, leleményes, állhatatos, merész, bár természeténél fogva érdeklődő kitartó és erős, beleérző, gondoskodik a kicsinyeikről és társáról is. Az állatok a természetes ösztöneinket követik, amit mi manapság kezdünk elveszíteni!

Mi lányok, azt halljuk kislány korunk óta: legyünk kedvesek, fogadjunk szót, beszéljünk halkan, üljünk egyenesen, a véleményünket pedig jól tartsuk meg magunknak! A halvérűkszavú, egyszerű ruhába bújt, illedelmesen viselkedő lányokat tartják bájosnak,  akiknek semmiről nincs véleménye,  és mindenre kedvesen mosolyognak alighogy nem lóg a fejük és nem csorog a nyáluk. Akik hangosak, mernek kérdezni, valami mellett ki mernek állni, akik mernek a megszokottól eltérően gondolkodni, mernek kérdéseket feltenni, és tudnak érvelni is azok mellett, nős ők  a neveletlenek, nagyszájúak, elviselhetetlenek, nem alázatosak, szemtelenek, egy szóval a nem lelki emberek.... A divatos ruha, a csinos megjelenés az Ördög műve nem Biblikus... (Gondoltátok volna, hogy amíg nem tértem meg, majdnem derékig érő göndör-vörös hajam volt, és szolid smink nélkül utcára sem mentem?! Na, erről beszélek :-)) 

Hányszor, de hányszor hozzám vágták, hogy hirtelen vagyok, erős személyiségű, nem eléggé alázatos,  és mint ilyen, nem jó keresztyén! És persze kiszámíthatatlan, rapszodikus, hangulatember! Már megint mit találtál ki?! Miért nem tudod befogni azt a nagy szád?! És különben is nőből vagy, hallgass a neved! Nem értem, miért kell egy értelmes nőnek egy buta ffival szemben alulmaradnia egy vitában, csak azért mert nő? Miért kell egy nőnek többet bizonyítania a gyülekezetekben is? Persze tudom, nagyon nehéz azt a határvonalat megtalálni, amikor a szocializációra nevelés még nem öli meg a bennünk élő kreativitást és ezzel az életörömöt is. Szóval, figyelem a körülöttem élő nőket, lányokat...és nagyon nem tetszik amiket látok! Értem, hogy  a nőkre hatalmas nyomás nehezedik, hogy a reklámok sugallta nőideálnak még Szűz Mária sem felelne meg (legyen olyan alakja, mint egy playmate-nek; főzzön úgy, mint egy 5 csillagos Michlein chéf (pesze fillérekből); legyen olyan szerető, mint Micheil Wild; olyan fitt, mint Rubint Réka; szuper anya; lelkitárs; nem árt ha van hobbija (de ne kerüljön sokba); a barátnőivel ritkán  találkozzon mert apu nem szereti, ha nem vele foglalkoznak; legyen segítőkész és megértő, mint Teréz anya; és a nehéz napok alatt is legyen vidám, lévén van  neki ultravékony intim betét....)- ezért szorongunk, kompenzálunk és gyávaságból rossz döntéseket hozunk. Figyelem a nőket, és nem értem amit látok. Szabadok vagyunk a tanulásban, a párválasztásban, a politikai választásban, jogaink vannak már az óvodában, utazhatunk, zenélhetünk, táncolhatunk, szabadon alkothatunk... és  nem tudunk szárnyalni... És ilyenkor mindig a Nagymamámra gondolok, aki 1900-ban született, a 6 testvér közül ő volt a legnagyobb, 6 évet végzett el Nagyváradon a Református Líceumban, és amikor egy családi tragédia miatt 13 évesen árvaságra jutottak, a mostoha anyja férjhez adta 14 évesen,  szó szerint az első ffihoz, aki szembejött! És a Nagymama  szinte gyerekként (a faluban elsőnek :-)) nem volt hajlandó magázni az urát, 17 gyereket szült (ebből 10-et koporsóba tett), megélte Trianont (elszakadt a testvéreitől), átélt 2 világháborút egy Viharsaroki pici faluban, szüntelenül sóvároghatott az alföldi kis viskóban az erdélyi úrilánysága után... de nem panaszkodott, hanem erőt merített és minden gyerekét kitaníttatta, jó útravalóval engedte el. Látom, hogy a tanulás szeretete, a munka becsülete... minden unokatestvéremben benne van! Amikor a saját életemre nézek, arra gondolok, az ő vágyai (is) megvalósulnak, amikor én harmadjára beíratkozom az egyetemre szeptemberben, amikor színházba, moziba, étterembe megyek... és  amikor küzdök azért, hogy a nőket ne birtoktárgynak kezeljék jobban megbecsüljék és engedjék kibontakozni a tehetségüket, amiket ajándékba kaptak Istentől.