Engedelmeskedni

Alapvetően nyitott vagyok, szeretem a társaságot, szeretek beszélgetni, könnyen barátkozom, szeretek bandázni... de az utóbbi időben (ősztől) egyre jobban befordultam, nem akartam senkivel sem találkozni, kibújtam a programok alól, nem válaszoltam levelekre, sms-ekre... miközben éreztem, nem jó ez így, hiszen "nem jó egyedül lenni",  a keresztyénség nem magányos műfaj, egyedül nem lehet keresztyénnek lenni. Amikor ez tudatosult bennem, akkor kezdődött a böjti időszak, és ilyenkor mindig elolvasom az Ézsaiásban a böjti fejezetet.  A 7. versnél nagyon megdöbbentem, mert erre a versre nem emlékeztem: "Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!"  (Ézs 58:7) Nagyon nekem szólt ez az Ige, és ebben szerettem volna változni, tudtam, ebből a magányosságból kell kevesebb belőlem, és növekednie kell bennem Jézusnak, aki igaz Barát, aki szerető Úr. A könnyebb út az lett volna, ha  lemondok a csokiról, a kenyérről, a szénhidrátokról, a Tv-ről ... 

  Kép innen

A böjti időszakban tudatosan engedelmeskedtem ennek az Igének,  sok olyan találkozást szerveztem, amikhez semmi kedvem sem volt, de megtettem; elmentem hosszú hétvégére az ifisekkel; felhívtam olyanokat, akikkel régen nem beszéltem, mert nehezteltünk egymásra; meglátogattam az unokatestvéreimet, akikkel évek óta nem találkoztunk; rengeteg e-mailt , sms-t írtam; ha valaki spontán találkozásra hívott, azonnal igent mondtam.... megszámolhatatlan sok áldás volt a böjti engedelmességen. Ilyenkor csak állok bambán, hogy miért nem tudok én mindig mindenben engedelmeskedni az Úrnak?!
Számomra a tanulság az, nekem teljesen mindegy melyik napszakban olvasom az Igét, az is mindegy: hosszabb részt olvasok vagy csak 1-2 verset... egy a lényeg, amit megértettem (ígéret, tanítás, bátorítás...) annak engedelmeskedjek. Feltétel nélkül. Ezt tanulom, nem könnyű, de megéri :-)