4/24/2012

Amire megtanultunk figyelni

Már egy ideje figyelem magam reggelente. Minden reggel, amikor kilépek a kapun, átmegyek az utca túloldalára és menet közben hallgatom, jön-e a villamos, kell-e sietnem. Szinte 100%-os bizonyossággal meg tudom mondani az utcánkból, a villamos megállótól kb 30 méterre, ahonnan nem látszódnak a megállók felé közeledő járművek, hogy a közeledő villamos a Móricz felől jön, vagy a Hűvösvölgy felől. Miután ez tudatosult bennem, eszembe jutott egy történet, amit régebben olvastam:
 Kép az internetről
" Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-n. nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömegek moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta:
- Hallod te is, amit én hallok?
- Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait...
- Nem, nem. Itt valahol egy tücsök ciripel.
- Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosba, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember - felelte türelmetlenül a városi ember.
Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő leveleit - egy kis tücsök lapult mögöttük.
- Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok - jegyezte meg józanul a barátja.
- Nem érted, miről van szó - volt a válasz. Adj egy 50 centes érmét!
Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét.
- Érted már? - kérdezte az indián a barátját. - Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni..."
(Hézser Gábor: Kötőjeles történetek könyvéből)

Reggelente kapkodva olvasom az Igét, állva, röviden imádkozok. Sokszor mire kilépek az ajtón (Igeolvasás után max. fél órával) már a két kis kurta mondatra sem emlékszem. Hogyan érhetne a szívemig az Isten beszéde, ha a fülemig sem  jut el?!

9 megjegyzés:

  1. Ez nagyon érdekes történet! Köszi, hogy megosztottad! Én is mostanában igyekszem korábban felkelni, hogy legyen időm mindenre...mert sajnos ismerős ez a sietés...pedig csak egy dolog a fontos :o)!!!

    VálaszTörlés
  2. szerintem a választ te is tudod :) vagy reggel, de időben, nem kapkodva... vagy máskor, nap közben, amikor van rá idő és alkalom, elmélyülten, odafigyelve. az én napi igés útmutatóm kicsi, belefér minden táskába :)

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek a leírtakkal... és szégyenkezem...

    VálaszTörlés
  4. régen félórákkkal, órákkal keltem korábban, hogy elcsendesedhessek indulás előtt, mostanában néha elolvasni sem jut időm a napit... hát még hogy válaszoljak is rá... ahogy te mondod, hogy jutna el a szívünkig, ha a fülünkig sem...? :(

    VálaszTörlés
  5. Hát igen... Zsuzsa, Palkó, csatlakozom... de jó is lenne értekezni egy nagyot, hogy kinél mi és hogyan vált be avagy miért nem működik...

    VálaszTörlés
  6. ...amire megtanult figyelni...ez nagyon megragadott
    az ember már csak ilyen utilitarista, a milliórengeteg infóból kénytelen kiválogatni, ami a túléléshez kell:)
    :(

    a napi útmutatóról Te döntöd el, mikor olvasod: ha úgyis villamossal utazol, az szerintem több idő, mint a reggeli kapkodva állás,
    csak egy ötlet
    bocs

    VálaszTörlés
  7. Régóta az evangélikus Útmutatót olvasom, és néha én is beleteszem a táskámba, a metrón van 15 percem olvasni-gondolkodni :-) Az idei böjtben nagyon sokat tanított Isten, ha közvetettem is, kapcsolódik az Igeolvasáshoz. Gondolkodtam megírjam-e, de Rita kommentjére majd azzal válaszolok :-) Ha van kedvetek, írjátok meg, ti mikor olvassátok a Szentírást; mit szerettek jobban, ha csak az Ige van, vagy van mellette magyarázat is; hosszabb részt szerettek olvasni (a ref. kalauzzal 3 év alatt végig lehet olvasni a Bibliát) vagy csak 1-1 Ige van minden napra...?

    VálaszTörlés
  8. A reggel az Nálunk teljes káosz...Én este szoktam a Bibliát olvasni. Nem igen nézek TV-t (néha a Poirot) :). Ezért este, ha Áronkám már elaludt, akkor jobban van időm. Egyszerűen megnyugtat. Még akkor is, ha nagyon zajos, zavart napom volt és nagyon fáradt vagyok...még ha el is alszom felette....nem bánom. Inkább a Biblia felett alszom el, mint a TV előtt! :)
    Na, de most komolyra fordítva a szót. Tényleg este érzem azt, hogy a napot úgy kell lezárni, hogy beszámolok Neki is és magamnak is arról, hogy mi történt, mit és hogyan cselekedtem jól vagy rosszul. Békesség száll meg és nyugodtabban alszom el...

    VálaszTörlés
  9. Sok gondolatom támadt, amikor elolvastam a bejegyzésedet, ami nagyon tetszett. Benne volt a fentebb olvasott szégyenkezés is. Az ember néha jobbnak, különbnek érzi magát - vagy legalábbis szerencsésebbnek -, mert hisz, aztán rá kell döbbenni, hogy milyen gyenge és értetlen is vagyok.
    Frónihoz hasonlóan én is inkább este érzem helyén az imáimat: befejeztem valamit, kiértékelek, kiértékeltetek és gyűjtöm az elszántságot a holnapi újhoz.
    Viszont a bejegyzésed óta, kipróbáltam a reggeli "útmutatást" is. Hát... sokkal jobban indul a napom.

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!