Babzsák puff, Kiri, semi freddo

Ezen a hétvégén megvarrtam 2 babzsákpuff külsőt és belsőt,  ajándékba viszem Helsinkibe. A leírást Annánál találtam, azt variáltam azzal a puffal, amit a WAMPon láttam. Én a közepére varrtam a zipzárt (a WAMPos nak a közepére varrták, és azt praktikusabbnak találtam, mert nem karistolja össze a parketát), a körök átmérője 50 cm, az egyik puff 35 cm magas, a másik pedig 30 cm, így az egyiket lazábbra tömjük majd, és igazi babzsák puff lesz belőle :-) A barátnőm színes anyagból kérte a puffokat, én az IKEAból ezt választottam:

Varga Anna puffjai

A WAMPos puffok több egyszínű blokkokból voltak (pl. alja, teteje sötétlila; az oldalán a húzózáras rész bordó, a befejező rész pedig zöld), mert ezt a mintás anyagot nem lehetett jól szabni, elcsúsztak a rendezetlen minták. Első próbálkozásnak nem rossz a puff, tény, hogy vidám és színes (ilyet kértek) ... de az igazat megvallva kissé kaotikus lett :-D (képet majd Helsinkiben készítek, amikor kitömjük a polisztirol golyókkal).

Mér kb 1 hónapja befejeztem a Kiri kendő kötését, de nem volt lelki erőm blokkolni. Most ezt is megtettem, a befogója 61 cm, az átfogója 122 cm. Ajándék lesz kedvenc unokanővéremnek, aki kb 150 cm, és neki ez a nagyság ideális. Színe rozsdabarna, a fonalat ajándékba kaptam, mikroszálas kevert fonal, 4-es tűvel kötöttem.

Nagyon szeretem az egyszerű vanília fagyit gyümölccsel. Szombaton semi freddo-t készítettem. Ez egy olasz édesség, azt jelenti félig fagyott, rengeteg gyümölcs van benne és sok tejszínhab, ami miatt nehez tud megfagyni, sőt nem is kell fagyosan enni, pont az a lényege, hogy csak félig van megfagyva :-) (A fagyasztóból tálalás előtt 10 perccel érdemes kivenni, hogy lágy és krémes legyen.)

 Kép innen

Kávés semifreddo:

60 ml kávé

100 gramm mascarpone

350 ml tejszín

80 gramm tojássárgája (ez kb 5db)

80 gramm cukor

Először a  kávét és a cukrot öntsük egy nagy fenekű fazékba, keverjük össze, és forraljuk fel. Tegyük bele a tojássárgákat egy tálba, és vízfürdő felett verjük fel azokat, amíg habos nem lesz, majd óvatosan csorgassuk bele a cukros kévét,  és hagyjuk kihűlni. A tejszínhabot  "Semimontate" kell felvernünk, azaz, amíg elkezd  a tejszín növekedni, de nem kell túl keményre verni! Öntsünk 2 evőkanál tejszínhabot a mascarponéhoz, és apránként keverjük a tejszínhabot a mascarponéba, egy nagyon lágy krémes masszát apunk. Nagyon óvatosan öntsük a mascarponés-tejszínhabos keverékbe a tojássárgájával elkevert kávét. Öntsük a keveréket poharakba és tálakba, és tegyük a desszerteket a mélyhűtőbe legalább 5 órára. Ne felejtsük el a tálalás előtt 10 perccel kivenni a fagyasztóból, kávészemekkel és tejszínhabbal tálaljuk.

Én ezt a receptet használtam, de nem tettem bele kávét, mert csak egy vaníliás krémet szerettem volna, amit sok gyümölccsel tálaltam.

SBS, hétvége

Nagyon megtetszett a Kina kardigán, vettem is hozzá nagyon szép Esti mese fonalat. Amikor a fonalat választottam nem figyeltem a meg a kardigán leírásánál milyen fonalat ajánl a tervező. Így saját számítások (kötéspróba) alapján kezdtem el a kötést. Először a leírást vettem figyelembe (ez számomra is kérdés a mai napig, minek kellett a leírás alapján  kötnöm, amikor jóval kisebb tűt használtam), és nagy lett; azután lebontottam és csak a számításaimra hagyatkozva kezdtem el ismét a kötést, de figyelmetlen voltam és duplán szaporítottam, így még nagyobb lett, mint először. Lebontottam és tanácstalanul-elkeseredetten néztem magam elé: képtelen vagyok megkötni egy kardigánt?! Színre szín arra biztatott, ennyi tapasztalatot nem szabad kukába dobni, kezdjek neki harmadszor is. Nem volt ehhez lelki erőm, pedig nagyon szeretnék egy ilyen kardigánt. Cserébe itt maradt a kérdés, mi legyen a fonalból? Semmi sem tetszett igazán, pedig kinyomtattam kötött és horgolt mintákat is... Pár hete nagy mellénnyel mondtam, bizony nem állok be a sorba, nekem nem lesz SBS kendőm... aztán mégis az tűnt a legegyszerűbbnek (ki volt nyomtatva a minta már kb 2 éve, akkor még nem volt ennyire népszerű) és tegnap este elkezdtem horgolni :-) Örök tanulság: soha ne mondd, hogy soha :-D

South Bay Shawlette ingyenesen letölthető mintája

Olaszországban azt szeretem a legjobban, hogy ott minden élmény. Reggel felkelnek, kicsit dolgoznak a kertben, majd bemennek a városba, a piazzán kedvesen köszönnek egymásnak (Ciao Armanda! Come vai?),  aztán elmennek a kisboltba, a henteshez, a zöldségeshez..., ahol maga a vásárlás is egy élmény: hosszasan beszélgetnek a hentessel, a pékségben a szomszéddal, a zöldségessel receptet cserélnek... és egész kis történetgyűjteménye lesz az embernek, mire hazaérnek. Azután otthon főznek valami egyszerűt és este átjönnek a barátok és a rokonok, körbeülik az egyszerű ételekkel teli asztalt, jókat beszélgetnek, nevetnek. Egyszerűen élvezik az életet, örülnek annak ami van: a sugonak, a saját boruknak, a sajtnak, a társaságnak, a hűvös estének, magának az életnek. A mindennapok élménye a legszebb Itáliában:-)

kép innen

Élvezzétek a szabadidőt ott és azzal, akivel vagytok, szép hétvégét mindenkinek :-)

Hosszú nyári napok emléke

Zugblogon a hét kérdése: Mi volt a legeslegjobb a nyári vakációban gyerekkorodban?

A mi utcánkban (és a szomszédos utcában) elég sok gyerek lakott, rengeteget játszottunk együtt: egymás kertjében, az utcán, az utca végén a játszótéren... bicajoztunk, tollasoztunk, fára másztunk, saraztunk... és mindig ott ebédeltünk, ahol éppen a dél ért bennünket (anyukám is megkínálta ebéddel a szomszéd gyereket, és is ebédeltem a szomszédban) :-)

Nagy hőségben, rossz idő esetén - nem voltak mesecsatornák, sőt hétfőn nem volt adás a TV-ben, nem volt DVD sem, sem számítógép - is igen jól elmúlattuk az időt ... például meselemezt hallgatottunk!

Emlékeztek még a jó kis meselemezekre?

Lekvár

Anyukám és a nagynéném minden nyáron nagy üstben főzték lekvárt, kizárólag sárgabarackból és szilvából, mert azok megteremtek a kertben. Nálunk mindig volt a spájzban lekvár és túlzás azt állítanom, lekvárfüggő vagyok :-) Kb 8 éve történt, gyerekeket (hittan)táboroztattunk Tahiban, hét közepén azt vettük észre, csak mi felnőttek esszük a lekvárokat (reggeli, vacsora). Amikor kínáltuk a gyerekeket, egyenek ők is lekváros kenyeret, mert finom, sőt házi lekvárokat is hoztunk, a gyerekek 2 dolgon döbbentek meg nagyon: 1. lehet otthon lekvárt főzni 2. milyen finom  a házi (eper)lekvár. Mi pedig azon döbbentünk meg, hogy vannak gyerekek akik már nem ismerik a lakváros kenyeret...*

Nektek melyik a kedvenc lekvárotok?

* Fróni mai posztja juttatta eszembe ezt, köszönöm neki :-)

Svéd valóság show

A Mästarnas mästare a svéd sport senior bajnokainak versengése a svéd csatornán, főműsoridőben. Idén a Balatonnál vették fel az adásokat!

Viva la pomodoro

Április 5-én vetettem el a magokat, és már vannak pici paradicsomok a palántáimon :-) Elég
awesome :-D 

Update: virágzik a paprika is :-D

Cipelem

Vannak dolgok, amiket nem tudok letenni...állandóan kattogok rajuk, keresem az összefüggéseket, és az bővülő információkat állandóan csoportosítom, elemezgetem... gyakorlatilag nem szállok le a témáról, cipelem magammal mindenhova. 

Azt szeretem a kereskedelmi csatornák híradóiban, hogy csupa hülyeséget tartanak lényegesnek, mint például, "kismackók születtek Veresegyházon, teljesen váratlanul, mert  hivatalosan minden állat ivartalanítva kerülhet be a Medveparkba". A Medvepark vezetője elmondta, kb 3 hónapja megvannak a kicsinyek, de az anya annyira óvja őket,  hogy ha csak közelítenek az alomhoz, az anya rögtön támadni kezd. Aztán a gondolat, amin kattogtam, és a Medvepark hírei hirtelen összeértek a fejemben...hogy lehet az, hogy egy állat egészséges, tisztában van a határaival, leleményes, állhatatos, merész, bár természeténél fogva érdeklődő kitartó és erős, beleérző, gondoskodik a kicsinyeikről és társáról is. Az állatok a természetes ösztöneinket követik, amit mi manapság kezdünk elveszíteni!

Mi lányok, azt halljuk kislány korunk óta: legyünk kedvesek, fogadjunk szót, beszéljünk halkan, üljünk egyenesen, a véleményünket pedig jól tartsuk meg magunknak! A halvérűkszavú, egyszerű ruhába bújt, illedelmesen viselkedő lányokat tartják bájosnak,  akiknek semmiről nincs véleménye,  és mindenre kedvesen mosolyognak alighogy nem lóg a fejük és nem csorog a nyáluk. Akik hangosak, mernek kérdezni, valami mellett ki mernek állni, akik mernek a megszokottól eltérően gondolkodni, mernek kérdéseket feltenni, és tudnak érvelni is azok mellett, nős ők  a neveletlenek, nagyszájúak, elviselhetetlenek, nem alázatosak, szemtelenek, egy szóval a nem lelki emberek.... A divatos ruha, a csinos megjelenés az Ördög műve nem Biblikus... (Gondoltátok volna, hogy amíg nem tértem meg, majdnem derékig érő göndör-vörös hajam volt, és szolid smink nélkül utcára sem mentem?! Na, erről beszélek :-)) 

Hányszor, de hányszor hozzám vágták, hogy hirtelen vagyok, erős személyiségű, nem eléggé alázatos,  és mint ilyen, nem jó keresztyén! És persze kiszámíthatatlan, rapszodikus, hangulatember! Már megint mit találtál ki?! Miért nem tudod befogni azt a nagy szád?! És különben is nőből vagy, hallgass a neved! Nem értem, miért kell egy értelmes nőnek egy buta ffival szemben alulmaradnia egy vitában, csak azért mert nő? Miért kell egy nőnek többet bizonyítania a gyülekezetekben is? Persze tudom, nagyon nehéz azt a határvonalat megtalálni, amikor a szocializációra nevelés még nem öli meg a bennünk élő kreativitást és ezzel az életörömöt is. Szóval, figyelem a körülöttem élő nőket, lányokat...és nagyon nem tetszik amiket látok! Értem, hogy  a nőkre hatalmas nyomás nehezedik, hogy a reklámok sugallta nőideálnak még Szűz Mária sem felelne meg (legyen olyan alakja, mint egy playmate-nek; főzzön úgy, mint egy 5 csillagos Michlein chéf (pesze fillérekből); legyen olyan szerető, mint Micheil Wild; olyan fitt, mint Rubint Réka; szuper anya; lelkitárs; nem árt ha van hobbija (de ne kerüljön sokba); a barátnőivel ritkán  találkozzon mert apu nem szereti, ha nem vele foglalkoznak; legyen segítőkész és megértő, mint Teréz anya; és a nehéz napok alatt is legyen vidám, lévén van  neki ultravékony intim betét....)- ezért szorongunk, kompenzálunk és gyávaságból rossz döntéseket hozunk. Figyelem a nőket, és nem értem amit látok. Szabadok vagyunk a tanulásban, a párválasztásban, a politikai választásban, jogaink vannak már az óvodában, utazhatunk, zenélhetünk, táncolhatunk, szabadon alkothatunk... és  nem tudunk szárnyalni... És ilyenkor mindig a Nagymamámra gondolok, aki 1900-ban született, a 6 testvér közül ő volt a legnagyobb, 6 évet végzett el Nagyváradon a Református Líceumban, és amikor egy családi tragédia miatt 13 évesen árvaságra jutottak, a mostoha anyja férjhez adta 14 évesen,  szó szerint az első ffihoz, aki szembejött! És a Nagymama  szinte gyerekként (a faluban elsőnek :-)) nem volt hajlandó magázni az urát, 17 gyereket szült (ebből 10-et koporsóba tett), megélte Trianont (elszakadt a testvéreitől), átélt 2 világháborút egy Viharsaroki pici faluban, szüntelenül sóvároghatott az alföldi kis viskóban az erdélyi úrilánysága után... de nem panaszkodott, hanem erőt merített és minden gyerekét kitaníttatta, jó útravalóval engedte el. Látom, hogy a tanulás szeretete, a munka becsülete... minden unokatestvéremben benne van! Amikor a saját életemre nézek, arra gondolok, az ő vágyai (is) megvalósulnak, amikor én harmadjára beíratkozom az egyetemre szeptemberben, amikor színházba, moziba, étterembe megyek... és  amikor küzdök azért, hogy a nőket ne birtoktárgynak kezeljék jobban megbecsüljék és engedjék kibontakozni a tehetségüket, amiket ajándékba kaptak Istentől.

Hasonlat

- Apuka, ma te írsz a reposztba?

- Igen - felelem.

- Az EB-ről írj!

- Jó, de mit?

- Írd meg, hogy az egyház olyan, mint a dánok: kis csapat, de küzd. Nem esélyes és mégis tud nyerni.

Tervek

"Ha meg akarod nevettetni Istent, beszélj neki a terveidről."

 kép és idézet a facebookról

Válaszok

Motymoty kérdezett én válaszoltam:

1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?

Minden nap nevetek, de úgy igazán,  hátravetett fejjel, teliszájjal...igen régen nevettem...

2. Mikor sírt utoljára?

Január végén.

3. Min tud igazán felháborodni?

A hazugságon, a játszmákon és az igazságtalanságon.

4. Minek tud leginkább örülni?

Mindennek tudok örülni, még egy gombostűnek is, aminek piros a feje :)

5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?

Rosszindulat, irigység, butaság, igazságtalanság, hazugság, játszma.

6. Mi a kedvenc színe?

Az ősz színeit nagyon szeretem, a legtöbb ruhám barna-narancssárga-sötétzöld (és a tavaszi pasztell színeket is szeretem, de azokat nem tudom hordani, mert olyan sápadt vagyok bennük, mint egy háromnapos hulla...)

7. Mi a kedvenc étele?

Egyformán szeretem a magyaros ételeket és az olasz konyhát is. Biztosan azért mert van közös halmaz (pl gnocchi-krumplinudli/ pizza-kenyérlángos) :)

8. Mi a kedvenc itala?

Víz, cappucino

9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?

Minden zenét szeretek, kivéve a technót és a metált. Sokat énekelek, dúdolgatok, pl népdalokat, egyházi énekeket, szeretem Vivaldit, Bachot, de legtöbbször a Class Fm-et hallgotom mégis :-P

10. Ki a kedvenc írója/költője?

Mikor ki, de általánosságban igaz, nagyon szeretem a verseket, úgy olvasom a versesköteteket, mint más a regényeket (minden lapot elolvasok szép sorban :)). Ha tehetem életrajzi regényeket olvasok, pl Illés kenyerén, Csizma az asztalon, Sós kávé, És köntösömre sorsot vetettek. Szabó Magdát, Móriczot, Kosztolányit, Radnótit, Balassit, Kányádit... mindenkivel olvastatnék már az általános iskolában. 

11. Ki a kedvenc festője?

Nagyon szeretem a képeket (fotó, fesmény, grafika, textil), mostanában fedeztem fel a skageni festőket és Rene Margitte-t. 

12. Melyik a kedvenc filmje?

Leginkább csajos sorozatokat nézek: Szívek szállodája, Váratlan utazás, Anne Shirley, Szerelmünk napjai, 

Szívtipró gimi... 

13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?

Bármit elnézek, megbocsátok...csak a szándék legyen őszinte...

14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?

Nem tudok ilyet mondani, szeretném hinni, hogy nem csak bocsátok, hanem felejtek is...

15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?

A szauna magányos dolog. Nem értem a svédeket, a családilag, meztelenül ...ücsörögnek órákat a szaunában.

16. Kivel békülne ki a legszívesebben? 

Kettőn áll a vásár...

17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál? 

Bethlen, Bocskai, Rákóczi

18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?

Akik a vallásuk miatt üldözték az embereket. 

19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben? 

Akik csendben teszik a dolgukat.

20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai? 

Gondoskodó, odaadó, önzetlen, humoros, hűséges, képes dönteni és belátja ha a nő jobban tudja, mint ő.

21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?  

Szerető, elfogadó, befogadó, humoros, hűséges, képes átadni a döntést.

22. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?

Hűséges vagyok. 

23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?

Őszinte vagyok és hirtelen.

24. Mi az, amitől a legjobban fél?

Hogy nem tudom legyőzni a félelmem :-P

25. Hol élne a legszívesebben?  

Amalfi partjainál

26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?  

Sok utazással

27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?  

Persze, több is.

28. Miben vagy kiben hisz Ön?  

Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó

29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?

ABFRA  

(szerintem valami ilyesmit írnak majd rá: Tanulmányait befejezte; Nyelveket tanult...)

30. Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?  

Szívesen élnék a nagyszüleim korában, jó lenne találkozni velük

31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?

Elég ennek a napnak is a baja... 

32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?  

Világkörüli utat

33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?  

Senkivel sem cserélnék...

+1
34. Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket?

Mindenkinek, de konkrétan nem nevezek meg senkit....hosszan noszogattam magam én is, mire rászánódtam a válaszadásra.... cserébe bárkitől szívesen olvasnám a válaszokat (ez a 22-es csapdája?)... 

Tejivó

Szerettem volna egyet kakaózni a WAMP előtt, de zárva volt :-) És még örültem is ennek :-D

Cserpes Tejivó a belvárosban, mindenkinek ki kell próbálni aki reggelizett Tejbárban. Aki pedig csak hírből ismeri a Tejbüfét, annak egyenesen kötelező :-P

kép innen

A hét kérdése: gyerekkorotokban mit reggeliztetek a Tejbüfében? Én minden reggel brióst ettem suli előtt :-)

Vásárnap

Többen írtak Reménységfesztiválról, ami a múlt hétvégén volt. Kisebb csodaként éltem meg az összefogást, nagyon jó volt hallani az 1000 fős kórust, jó hangulatú, áldott 3 nap volt az. Viszont tegnap amikor a kispadon ülve  az udvaron hallgattam az prédikációt (nálunk van templomkert és van kihangosítás is) rámtört az otthon érzése. A záró éneknél már bizonyos voltam: nekem  fehér fal-fekete zsoltár (by Szabó Magda) kell ahhoz, hogy a lelkem megteljen azzal a földöntúli jóval, ami éltet a következő napokban.

Mindig csak olvasok a WAMPról, de még nem voltam. A facebook-on van egy ékszeres oldal, a meseszép és ötletes fölbevaló-nyaklánc-gyűrű kombók fotóit minden nap megcsodálom. A hét közepén az alkotó jelezte, hogy ott lesz a WAMP-on, nagyon szerettem volna vásárolni magamnak egy szép fülbevalót, golndoltam, élőben könyebb választani. A vásár elvileg 10-kor kezdődik, 10.20 körül értem oda, az árusok még csak akkor érkeztek, sétálgattam, meg is találtam az ékszeres standot, akkor kezdtek kipakolni. Igyekeztem felvenni velülk a kapcsolatot, az alkotó le sem sz@rt, a kisérője próbálta menteni a menthetőt. Láttam, még nem került vásári hangulatba, gondoltam adok még neki pár percet, modtam az eladónak, hogy a fülbevalók érdekelnek és később visszajövök. Kb fél órát nézelődtem, megnéztem a puffokat, a táskákat, mindenféle portékát...de fél óra után még mindig ugyanazt a 3 nyakláncot rendezgette és egyetlenegy fülbevalót sem pakolt ki :-( Eddig ez volt az indokom az sk dolgaimra: a bolti sohasem elég jó (lehet, hogy olcsóbb, de nem elég jó), most már ezen is változatnom kell, lehet, hogy nem olcsó, az is lehet, hogy nem bolti...de szó szerint megvehetetlen. Ezért csinálnom kell magamnak :-) Ha tudjátok hol lehet réz színű fülbevaló alapokat kapni, kérlek írjátok meg kommentben :-)

Munka után

Édes a pihenés :-) Szép hétvégét mindenkinkinek :-)

Én, József Attila

Szombaton színházban voltam, megnéztük a József Attila életéről szóló darabot.

Nem hagyományos színdarab, inkább csak villanásokra feltűnő irodalmi szalon, igazából baráti találkozók, a költő körüli pezsgő szellemi élet, a proletárokért vívott szellemi és konkrét harca, narráció, tánc, ének... Nem szeretem a musicaleket, mert minden túl sok benne: az ének, a tánc, a hangerő (nem építkezik, olyan hangosan kezd, ahonnan nemigen lehet továbblépni)... ez a darab egészen más volt, volt benne csend, volt benne halk szó...

A nyitókép József Attila halála: a vonat szemberobog a közönséggel, azt elvakítva, a költőt maga alá gyűrve. Ekkor már lehet sejteni, hogy ez keretté válva, a záróképben visszatér. És valóban. A költő elméjének elborulása pillanatában, a legteljesebb reménytelenségben, egy nagyon jól felépített, hatásos képben mondja el: “Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez”. Ez a darab vége, majd még jön a vonat, a költő kiterített teste, és végül Márta és Flóra emlékezése. Tetszett, hogy  a finálé nem lett szirupos, bár minden szereplő táncol, még József Attila is, és fehér sállal fonódnak egymáshoz: a költő és szelleme nem halt meg. A zene is nagyon tetszett, sokszor segítette a zene a verseket,  lélekben, szellemiségben, drámaiságban egyaránt.

Limonádé

Amikor megírtam ezt a posztot, nem gondoltam volna, hogy a benne lévő információkból lesznek, akik messzemenő következtetést vonnak le, és privát levelezésben válogatott sértéseket faragnak belőle. Ez is egy tatapasztalat, még akkor is, ha most nagyon fáj. Hiába tudtam, a kitárulkozás egyben a sebezhetőséget is jelenti, mégis megreccsentett. El kell döntenem, máskor is vállalom-e az őszinteséget, de ezzel céltáblának teszem ki magam, vagy megmaradok a felszínen és nem írok magamról semmit. Sokat gondolkodom azon: kiknek, mikor, mit szabad/kell elmondani, hol van a határ? Miféle aljasság kell ahhoz, hogy másokat a fájdalmukkal bántsunk meg: anyát a fogyatékos gyerekével, feleséget a részeges férjével, férjet a rest és lusta feleségével, gyereket a kiállhatatlan szüleivel, egyedülállót a társtalanságával, meddő nőt a gyermektelenségével ...?! Miközben folyamatosan ezen agyaltam, a Váralan utazást néztem, és egy reménytelen helyzetben Olivia így biztatta férjét: "King nagypapa mindig azt modta: ha az élet citrommal kínál meg, készíts belőle limonádét!"*

 kép a Pinterestről

Arra jöttem rá, ez velem sincs másként. Igyekszem a lehetőségeimet jól kiaknázni, szeretek utazni, hát jövök-megyek a nagyvilágban; szeretek varrni és most vettem magamnak egy varrógépet a jófogásról; színházba és moziba megyek, és ha kedvem tartja, a színházi büfében kólát is iszom, szívószállal; szeretek kötni és veszek magamnak egy frankó kis fa-kötőtű készletet; ha nincs kedvem főzni, étteremből rendelem az ebédet, mert a SZÉP kártyámon van pénz; örülök a virágzó paradicsomjaimnak, amiket én vetettem; pestot készítek a saját bazsalikomból... egyszerűen csak örülök annak, ami van, és nem a hiányaimra koncentrálok. Különben, ha a pasi hozná a boldogságot, akkor nem lennének boldogtalan férjes asszonyok, nem kellenének házassággondozó heteket tartani a gyülekezetekben... Jézus nem mondja sehol sem: Boldogok azok, akiknek házastársuk van...nyilván nem, mert a boldogság nem a házasságkötő teremben kezdődik! És most félre értés ne essék, nem a negatívumomból próbálok erényt kovácsolni, hanem azt szeretném megértetni, hogy sok-sok ajándékot kaptam Istentől, amikkel igyekszem jól élni. Lehet, hogy vérlázító, hogy nem kesergek, és nem kezdek pánikba esetten társkeresőkön kutatni, és nem ragadok meg minden randi helyszínt...mert tudom, ha Isten tervében benne van, hogy legyen férjem, gyereke(i)m...nem kerülhetjük el egymást, ha pedig nem tervezett nekem családot, akkor élvezem azt, ami van! És nem szeretem kevésbé az én Uramat és Megváltómat azért mert egyedülálló vagyok, sőt!

*egy mai reklámban így fogalmazzák meg, ha az élet citrommal kínál meg, rendelj hozzá Martinit :-P