Örömmel, nem kényszerből

Legtöbben újév 1. napján tesznek fogadalmakat, milyen változtatásokat fognak bevezetni életükbe, mit fognak másképp csinálni, mint eddig... böjt kezdetére ezek a fogadalmak már lassacskán a feledés ködébe vesznek. A nagy fogadalmak valóra váltása emberi gyengeségből adódóan a legtöbb esetben megakad, mivel visszaesünk a megszokott kerékvágásba; az újjal, az ismeretlennel járó bizonytalanságot nem merjük vállalni. Kényelmünk és szokásaink legtöbbször előbbre valóak, mint az, hogy az esetlegesen tett újévi fogadalmunk szerint leadjunk néhány felesleges kilót – amely mellesleg az egészségi állapotunknak is jót tenne; új munkahelyet keressünk, mert a jelenlegivel valamilyen valós vagy vélt ok miatt elégedetlenek vagyunk; vagy akár rendezzük olykor viharos és zavaros emberi kapcsolatainkat. Fogadkozás ide vagy oda, mindennapi elfoglaltságaink közepette eszünkbe sem jut, hogy minden ránk nehezedő probléma ellenére hálát adjunk Istennek az Ő szerető gondoskodásáért, Aki életünk történéseit figyelemmel kíséri, legyenek azok akár jók, akár rosszak.

A böjt ideje remek alkalom lehet arra, hogy rövid időre megálljunk, és számot vessünk eddigi (rossz) szokásainkkal, útmutatást kérve Istentől, hogyan alakítsuk tovább életünket.  

Azon gondolkodtam, a böjtölés szokása már megvan nálam, mégis úgy érezem, ha csak valami ételt, italt...vonok meg magamtól, hiányzik belőle a lényeg, a húsvét igazi öröme, a feltámadásba vetett hit. Igyekszem belsőleg készülni az ünnepre, a lényeg hogy amiből eddig sok volt  bennem, kevesebb legyen, és Krisztus növekedjen bennem. 
Mostanában nagyon sokszor elém jött az  adakozás, mármint az, hogy keveset adakozom. Lehetetlen úgy szeretni Istent, hogy ne adnánk azoknak a testvéreinknek, akik szűkölködnek. A második Korinthusi levélben olvashatjuk, hogy mennyire fontos volt számukra az adakozás, nyomorúságban, szegénységben, erőn felül adakoztak (2 Kor 8, 2-3). Örömmel adni, nem kényszerből.  Ez az én idei böjtöm...

 kép innen

"Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” (Zsolt 91,11-12)