"Mielőtt
elszenvedtük volna a vereséget, azt gondoltuk, ha ez megtörténik, akkor jobb
nekünk meghalni, mint élni. Egy, a jogi egyetemen tanító hölgy ismerősöm
mesélte, hogy az egyik előadásán lecsúszott róla a szoknya. Nagy plénum előtt.
Ezek olyan pillanatok, amikor az ember azt kívánja, bárcsak nyelné el a
föld! De mivel ő egy kifejezetten rátermett pedagógus, magára nézett, és azt
mondta: "De jól áll rajtam a cicanadrág!" Ugyanis tél volt, és a
szoknya alatt cicagatyát viselt. Ha előre elképzeli ezt a helyzetet, úgy érezte
volna, hogy ebben megsemmisül, belehal a szégyenbe. És megélte, és nem halt
bele. Ez egy óriási élmény! Rájövünk, hogy van élet a ciki után is. Miközben
valaki bennünk megalázódik és vereséget szenved, aközben mi magunk elkezdünk
erősödni, és rájövünk, hogy csak egy részünk az a valaki, aki veszített. Mi
magunk a veszteség ellenére győztessé válhatunk." (Pál Ferenc, A szorongástól
az önbecsülésig című könyvéből)
Hű!!!! Na,én vagyok az,aki az ilyen helyzetekben megsemmisül-még-.Megrendeltem a könyvet,egyre kiváncsibb vagyok rá.:)
VálaszTörlésHú, ezt a könyvet meg KELL vennem!
VálaszTörlésKöszi!