"Azelőtt
nem is tudtam, mennyire nem veszem észre legmélyebb érzéseimet, és hogy
mennyire értékesek lehetnek azok mások számára. Csak amikor elkezdtem
kifejezni, ami valahol mélyen a bensőmben támadt, és láttam, hogy más
csoporttagoknak könny gyűlik a szemébe, mert rájuk nézve is olyan igaz
volt, amit mondtam; csak akkor kezdtem valóban érezni, hogy az emberi
nem tagja vagyok.(...) És akkor az (...), hogy a csoport érzékeli
szavaimat, és reagál rá, olyan volt, mintha tehetséget kaptam volna,
amiben sohasem reménykedtem; mert nem is álmodtam volna, hogy létezik." (Carl Rogers: Encounter csoportok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!