Advent második hete van van. Minden nap meggyújtom a két mécsest az adventi "koszorúmon". Mostanában sok a
gondom, a megválaszolatlan kérdésem, ami elvonja a figyelmem, az
Úrjöttének ideje van. Mert az Úr jön, valóban közeledik. Ártatlan
gyermekként érkezik. Hely kell, hol álomra hajthatja fejét, növekedhet, és
fénye reménységgel töltheti be a szűk istállót. Egykor jászol várta, ma a
szívünk lehet a bölcső.
A gondokra, megválaszolatlan kérdésekre, problémáimra koncentrálok, a félelememre, hogy lesz az idei ünnep. Megállok néhány percre, és a Születendőre összpontosítok. Végiggondolom Mária félelmét, József tehetetlenségét, az emberek
közönyét, a napkeleti bölcsek sietségét, a pásztorok ámulatát, az Isteni békét, ami mindent
betölt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!