Nuvem, "delila", tengerész

Véget ért a képzés, legalábbis a tantermi része. Már csak a vizsgák vannak, a szakdolgozat megírása és annak védése van hátra. Búcsúzkodással telt az utolsó két nap.  Sírok, hogy vége van :-( örülök, mert vége van :-)

Köszönetképpen mi mást adhattam  volna kedves tanáraimnak, mint kötött/horgolt kendőt?! 

A leges-leges-legjobb tanárnak, ő a csúcs, a non-plus ultra..., akitől olyan sokat kaptam, hogy elmondani nem is lehet. Meghatározó alakja az életemnek. Amikor elkezdtem a képzést, sokat imádkoztam, hogy remek tanáraim legyenek (most már tudom, azért is kellett volna imádkoznom, hogy a csoporttársaimhoz is tudjak kapcsolódni). Ha a képzésre gondolok, akkor mindig az jut eszembe, Isten a legjobb tanárokat rendelte ki nekem. Zsuzsa ezt a Nuvemet kapta, a fonalat Csongor Zsófi festette, elmondtam Zsófinak, hogy Zsuzsa milyen karakter, és megfestette Neki a tökéletes fonalat :-)

Lujza, akinek szintén nagy rajongója vagyok, ezt a kendőt kapta tőlem. Rengeteg mélylilát és türkizes zöldet hord. Nem volt kis kihívás meghorgolni ezt a kendőt, mert én nem szeretem ezt a színt, minden sornál sóhajtoztam: hűdelila ez a gombolyag. Nagyon örültem, amikor a pikókat horgoltam a szélére :-D

Magdinak készült ez a tengerészes kendő. Sok csíkosat, kéket hord. Balatoni nyári estéken jó szolgálatot tesz majd neki.

A férfi tanarak bort kaptak, jófélét.

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, mit kimondott a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
(Reményik)