Őszi szél fúj a hegyekről,
Megbocsáss már mindenekről!
Édes rózsám ablakába
De sokat álltam hiába!
Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok, mint a fecske.
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimmal.
Anyám, anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám.
Ha vétettem, megbocsássad,
Könnyeidet ne hullassad.
Megbocsáss már mindenekről!
Édes rózsám ablakába
De sokat álltam hiába!
Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok, mint a fecske.
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimmal.
Anyám, anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám.
Ha vétettem, megbocsássad,
Könnyeidet ne hullassad.
A csipkebokrot szombaton láttam meg egy sportpálya mellett, a koszorút ma este készítettem. Van még egy kevés csipkebogyó, amit majd gyertya mellé (köré) teszek.
Nagyon tetszik a koszorúd!!! :o)
VálaszTörlésIgazi őszi hangulata van!
Köszönöm :-) Igen, ez már az ősz...és nagyon szeretem, ez a kedvenc évszakom!
TörlésNoryta, a kommented eltűnt innen, pedig jött róla értesítés...:-(
Hálaadó volt tegnap az testvérgyülekezetünkben. A testvérnő, aki az oltárt készítette, két csokrot is tett rá, csipkebogyóból. Akkor is, most is megállapítottam, hogy Isten milyen egyszerűt de nagyszerűt (is) tudott alkotni... :)
VálaszTörlésPont én is erre gondoltam, hogy Isten milyen szép formákat, színeket, ízeket...adott nekünk. Mondhatta volna a teremtéskor: itt van a fekete, a fehér, a bab meg a káposzta...és örüljetek. Csak az őszi erdőben mennyi kincs van :-)
Törlés