A kézimunkázás előnyeiről sokat tudunk. Arról keveset beszélnek, amire most figyeltem fel, ugyanis az utóbbi időben a legtöbbet a kötés kapcsán tanultam magamról, azaz hatalmas önismeretre tettem szert az esti kötések alkalmával. Eddig is tudtam, hogy türelmetlen vagyok, mindent egyszerre akarok (nem, nem szeretnék, vagy jó lenne...). Nincs ez másként a kötéssel sem, egyből csipke csodákról álmodom, meg felülről egyben kötött kardigánokról... A siker jóhogy elkerül... Egy röpke példa: nagyon tetszik a Shalom, elterveztem kötök egyet Nadának is és magamnak is, a keresztanya-keresztlánya kollekciónkat ezzel nyitnám. Január elején el is kezdtem, rögtön 3x, volt amikor a 2. mintasortól bontottam vissza, mert nem jött ki szépen a minta, vagy nem jól szaporítottam, a karöltőhöz skype-os távoktatást is kaptam Zsuzsitól, végül sikerült eljutnom az utolsó 15 sorig, aminek nagyon örültem. Ebben a majdnem kész állapotában tudtam felpróbálni Dórira (barátnőm keresztlánya, aki 8 éves , 21 kg), és akkor derült ki számomra: az azonos szemszámmal , 4-es tűvel kötött Shalom egy fuszulyka-virág kislányra lett való (kb 2 mérettel kisebb , mint kell - szerencsére a barátnőm átvette, nem kellett visszabontani, mert akkor a kardomba is dőltem volna, szóval megkapja Dóri a névnapjára). Kitartó vagyok, ezért másodjára is elkezdtem, 5-ös tűvel, de elővigyázatosságból 10 szemmel többet szedtem fel, majd kötöttem 3-4 sort, és akkor láttam, hogy ez így nagy lesz, szóval az egészet visszabontottam és újra elkezdtem az eredeti szemszámmal. Szépen haladtam, a szaporítás csodásan sikerült, de már az 1. minta egységet elrontottam: egymás után 2 csavart fordítottat kötöttem a sor elején, ami ugye csak a sor végén derült ki, de én azért a színét is végikötöttem, tehát a második Sahlomnak a 9. soránál már 2x bontottam. Mi a tanulság? Jah, az nincs :-D
Kezetrázhatunk...:) De a kötésbe még nem mélyedtem bele bár nem sokáig tartó idilli állapot ez...
VálaszTörlésS amúgy örvendek, hogy tudok megjegyzést hagyni nálad minden különösebb nehézség nélkül!
VálaszTörlésSzeretnék, már válaszolni Neked, de sosem jutok el odáig! Örülök, hogy itt vagy! A nyuszijaid nagyon tetszenek! Nekem a tavaszt idézik :-)
Törléshát, nekem nagy mosollyal csak az jutott eszembe, amit férjem szokott mondolgatni... türelem tornaterem... :) na, abból nekem sincs, azt hiszem, még annyi sem, mint neked... ha legalább harmadik próbálkozásra nem jön össze valami, dobom a sutba, d legalább félévig elő se veszem... és válaszolva... majdnem arafelé lakom, marosvásárhely mellett, nincs itt mínusz 30, de a mínusz 25 dúl... és fázunk is eléggé....:)
VálaszTörlésFacebookról :-)
TörlésKereskedelmi rádió riportere: "Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón (300 lelkes falucska Kovászna megyében), már második hete folyamatosan mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet. Stábunk felhívta a polgármestert, és érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord hideget (-28,6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere".
Polgármester: "Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk. "
Riporter: "És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre tekintettel?"
Polgármester: ??? (azaz: nagy csend)
Riporter: "Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések, melyek eltérnek a normális életviteltől?"
Polgármester: (kis csönd után) "Éccakára bégyühet a kutya."
Üdv a klubban! :D Ebben is hasonlók vagyunk! Azért szeretek inkább varrni, mert abból előbb van sikerélményem. Borzasztó...sokszor magamat is alíg bírom elviselni! :)))
VálaszTörlésÉs igen: tanulság? Az nincs. Csak bosszankodás és önmegismerés...Én mindig megállapítom és még biztosabb leszek benne, hogy milyen piszkosul sok hibám van és mennyi, de mennyi mindenen kellene változtatnom magamon! :)