A-a-a a farsangi napokban

A farsang vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig",  utána "hamvazószerdán" elkezdődik a böjti időszak, amit a következő napon felfüggesztenek. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, kiszebáb (boszorkánybábu) elégetésével akarták elűzni a szellemeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvale, a felvonulás központi alakja nem más, mint a "halottasház szolgája" vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás felvonulások is a vigasság utolsó napjaira "farsangfarkára" összpontosulnak. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak  torkoscsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz nagyon gazdag szokáshagyomány kapcsolódik: az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás".
Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

 Az én szalagos farsangi fánkom:

Recept (26 db fánkhoz):

60 dkg liszt

fél csomag élesztő

3,5 dl tej

4 csapott ek cukor

0,5 dl rum (vanília esszencia)

4 tojás sárgája

pici só

1 citrom reszelt héja

7 dkg vaj

olaj a sütéshez

vaníliás porcukor és lekvár a tálaláshoz

 1. A lisztet átszitáljuk. Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl tejben. A rumot kissé meglangyosítjuk és felolvasztjuk benne a cukrot.

2. A liszthez hozzáadjuk a tojások sárgáját, a felfuttatott élesztőt, a citrom héját, a csipet sót és a cukros rumot. Fakanállal kevergetve (én robotgéppel szoktam :-P) apránként hozzáadjuk a maradék langyos tejet és az olvasztott vajat. Konyharuhával letakarva 45 percig kelesztjük, majd átgyúrjuk és olajozott deszkára öntjük. 1,5 cm vastagra nyújtjuk és 8 cm-es kiszúróval szaggatjuk (a leeső darabokat összegyúrjuk és újra nyújtjuk, szaggatjuk).

3. A kiszaggatott fánkokat a deszkán 25-30 percig pihentetjük. Forró olajban mindkét oldalát kb 2-2 percig sütjük.

4. Szalvétán lecsepegtetjük és lekvárral, porcukorral tálaljuk!

Forrás itt és itt.