A szociálpedagógia szakon olyan sokszor elmondták, hogy milyen fontos a civil összefogás, hogy a könyökünkön jött ki, több terepgyakorlatunk is erre épült, és mi (a hallgatók) egyre jobban megszerettük ezeket a külső gyakorlatokat. Svédországban, az amerikai misszióban azt tanultam meg, hogy a közösségért végzett munka nagyon fontos, sőt aki nem tesz a közösségért, azt könnyen kiközösíthetik - az amerikaiak azt mesélték, hogy nem ritka az, amikor bankárok csapatépítő tréning céljából hajléktalan szállóra mennek dolgozni; az egyetemi felvételinél plusz pontot kapnak azok, részt vesznek valamilyen program keretében, mint önkéntes... Az amerikaiaktól tanultam meg azt, hogy a saját életemben nem várhatok mindent a kormánytól, ellenben ha összefogunk azokkal akikkel pl. ugyanabban az utcában lakunk, sokkal többet nyerünk mindannyian.
Egy civil összefogást indítottak útjára a horgolást szeretők, Szeretetvarázs takarót készítünk közösen, amit egy árvízkárokat szenvedett óvodának ajándékozunk. Olyan jó, hogy aki nem tud fizikailag segíteni (külföldön él), azok is kifejezhetik együttérzésüket, szeretetüket azok felé, akik most nagy bajban vannak.
Egyre fontosabbnak tartom az önkéntes munkát, ezért (is) megyek hétvégén Felsőzsolcára, adományt osztunk, beszélgetünk (lelkigondozunk)....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!