„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)

Az emeberek összefognak az árvízkárosultakért, a felsőzsolcaiakért, adományokat gyűjtenek, smseket küldenek.... együtt éreznek a bajba jutottakkal. Úgy tudom, Felsőzsolcán 173 ház vált lakhatatlanná, 173 család vált földönfutóvá, nincstelenné. Elképzelni sem tudjuk, hogy mit érezhet az, aki 1 szatyor ruhával menekül a saját házából, elveszítve mindenét. 

Az árvíz levonultával megkezdődött a kárfelmérés is, amiben a  Johannita Szeretetszolgálat hatalmas részt vállal. Önkéntesei járják a várost, felveszik a keletkezett károkat, amiket aztán egy Excell táblában rögzítenek; adományokat csomagolnak, és osztanak; szárítógépeket visznek ki a még nedves házakba; beszélgetnek az emberekkel, meghallgatják őket...mert az embereknek nemcsak a házukat kell újjáépíteni, hanem az életüket, a lelküket is.