Még nem tudtam eldönteni, szeretem-e a decembert. Vannak nagyon szép napok, szeretem összeállítani az Adventi kalendáriumot Nadinak és Áronnak; idén együtt mikulásozunk a családterápiás csoporttal (pont képzésünk lesz :) ), szeretem a kézzel kötött sapkámat, lábszármelegítőmet... miközben pont az hiányzik az életemből, ami a december melegét adja, a család.... Abban biztos vagyok, hogy szeretem a svédek egyszerűségét, ahogy feldíszítik a lakásokat, a sok virágot, amivel körülveszik magukat... Legyen svédületes a hétvégétek :)
Évi műhelye remek képes megosztása:
"Az idei "low-budget" Karácsonyban az a tök jó, hogy némi kreativitással a boltinál szebb (szerintem) a végeredmény, avagy fenyő koszorú (nem műanyag) kb 300 Ft-ból."
Tudok osztozni ambivalens érzéseidben... :(
VálaszTörlésSzép hétvégét Neked is!
Én is pont ezt szeretem az északi népekben... az egyszerűséget, a tisztaságot, a sok fehér és piros színt!
VálaszTörlésNagyon szép hétvégét kívánok!!! :o)
Én is az egyszerűség híve vagyok.
VálaszTörlésÍrhatok ide egy történetet? Hosszú lesz...:)Innen: http://keresztezo.hu/content/gyoekoessy-endre-maganyossag-porcioja
Sok esetben a magányosság porciója sem megosztható, az a te porciód. Aki ezt méltósággal tudja viselni, az a homo christianus, az igazán keresztény ember, több már, mint homo sapiens. Ugyanis minél inkább növekszik valaki hitben, emberségben, minél inkább egyéniséggé válik, és a tömegből csak egy fejjel is kinő: annál magányosabb lesz. Az igazán nagy emberek nagyon magányosak; ők olyan gondolatokat, érzéseket, vagy olyan fájdalmakat, kínokat, szenvedéseket hordoznak magukban, amit senkivel nem tudnak megosztani.
Magányos óráinkban, éveinkben, kínjainkban van olyan porció, amelyet nincs jogunk a másik vállára, hátára, a másik zsebébe, szívére áttenni. Az a tied, mert nekem és a másiknak is megvan a magáé. Még a feleségemre sem tehetem át, mert neki is megvan a magáé.
Ismertem két egyedül élő embert, Zsiga bácsit és Piroska nénit. Egyedül éltek - mégsem boldogtalan magányosságban!
TörlésA magányosság éppen karácsonykor a legnehezebb. Ez a Zsiga bácsi nagy kiránduló volt és hosszú éveken át azzal töltötte a karácsonyt, hogy már kora délután vette a hátizsákját, minden zsebébe diót, mogyorót, mazsolát tett. Nagyon szerette a Börzsönyt, nekivágott a hegyeknek, és míg be nem esteledett, járta a vidéket. És szórta a mogyorót, a mandulát, a finom csemegéket a mókusoknak, ez volt az ő karácsonya. Aztán eljutott egy kis keresztig - s noha protestáns ember volt, meggyújtott ott egy gyertyát, szépen letérdepelt, elmondta azt az imát, amit az édesanyjától tanult, majd hazaballagott, és békességgel lefeküdt. Egyszer azt mondta: Nem hiszem, hogy valakinek, valaha olyan szép karácsonyai lettek volna, mint nekem éveken át.
Piroska néni úgy töltötte minden karácsonyát, hogy kora délután kiment a temetőbe, minden rokona sírját gallyal földíszítette, meggyújtott egy-egy gyertyát. Délután bement az elfekvő kórházba és a betegekkel töltötte a szent estét. Utána hazament, békességgel lefeküdt. Bizony szép, szentséges szent délutánja és estéje volt.
Nem rakta a maga porcióját sem Zsiga bácsi, sem Piroska néni másra, de örültek a mókusok, és egy elfekvő kórházban már remegő szívvel várták Piroska nénit azok, akiket más senki, csak ő - úgy hívták, Isten angyala - látogatott meg.
...........................
Bejött egy kedves lélek és hozza a könyvecském, a ”Magunkról magunknak”-ot és azt mondja nekem:
- Tessék már dedikálni - nagyon szimpatikus arcú fiatalember volt, úgy láttam, ragyog a szeme. Elkapott a kíváncsiság és megkérdeztem tőle:
- Mi az, ami tényleg mondott valamit magának?
Azt felelte: - Amit a tameionról tetszett írni. - Hivatkoztam ott erre a textusra: „ Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobába, Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Mt 6, 6)
…És tanultam valamit, amire föl se figyeltem, amikor a könyvet írtam. Lám, érdemes Mohácsra elmenni. Azt mondta az illető:
- Mióta ezt gyakorlom, amit Bandi bácsi tanácsolt a könyvben, nekem mindig megfizet az Isten.
Kérdem: - Mit csinál?
- Megfizet! - Ez a nagyon magányos valaki így folytatta: - Úgy győztem le a magányosságomat, hogy komolyan vettem, amit a könyvben olvastam. Elkezdtem meditálni a könyv végén lévő meditációt mindennap, elolvastam, behúztam az ajtómat, behunytam a szemem, csöndben voltam, bementem a tameionba, mert azt írta, hogy bennünk is van egy zárt kamra. És tetszik tudni, hogyan fizet nekem ilyen csöndes félóra után az Atya? Úgy, hogy előtte halálosan magányosnak éreztem magam, egyedül a családban, munkahelyemen. De mióta a taimeonból lépek ki, ebből a jó, finom csöndből, valahogy másképp néznek rám az emberek. Egyszer abban a csöndben azt kaptam, hogy menjek a lelkészhez. Elmentem, rögtön munkát, szolgálatot adott, azóta szolgálok. Szolgál, látogat, már ő a kezdeményező, mert nem a lakásából lép ki, hanem a tameionjából, a lelke mélyéről, ahol az Isten fizet neki vigasztalással, kiemeli depressziójából, szolgálni küldi.
- És - meséli tovább - most ha érzem, hogy olyan nyüzsgő állapotban vagyok, amikor régen másokat zaklattam, akkor is elindulok, mert Miska bácsi kér, hogy menjek látogatni - de közben imádkozom a református böjtért.
Kérdem: - Hogyan böjtöl? Azt feleli: - Szóböjtöt tartok.
nagyon szép, elgondolkodtató, megszívlelendő történetek :)
TörlésNekem van családom , de ez sem könnyű,mert sok fájdalmat takar....és sok örömet is. Nem szeretnék prédikálni, de szeretném ezt a két történetet megtanulni,hogy a családomban ne legyek magányos.
VálaszTörlésa legtöbbünk életének vannak napos és árnyékos oldalai. csak kívülről tűnik sokszor tökéletesnek más élete. a tiéden is isten áldása van :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm a megosztásokat, a történeteket. Jó, hogy kívülről is az látszik, amit érzek: áldott vagyok. Most egy személyes "család vagyok", meghaltak a szüleim, nincsenek testvéreim, az unokatestvéreimtől pedig egy generáció választ el (Anyukám 7. gyerek, későn szült engem. A kedvenc unokatestvérem most megy nyugdíjba :) ). Ezek mögött a számok emberi történetek húzódnak meg, semmi extra, hétköznapiak, de gyönyörűek. Még nincs férjem, remélem lesz. Háromszor álltam az esküvő küszöbén, mégsem mentem férjhez. Szabadságom volt erre. És szabadságom van arra is, hogy várjam azt, akivel egész lehetek. Nem a tökéletest várom, hanem a szabadság nem adja fel az első nehézségeknél, őrzi a saját álmait, örömét. Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. De ez az életem, és nem adnám semmiért.
VálaszTörlés