Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam:
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.
S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!