Újat kezdeni

Napok óta készülök megírni ezt a posztot... nem tudom miért ilyen nehéz ez... a tényen egyáltalán nem változtat, az életemnek egy fizikai és lelki része is lezárult. Hosszú (kb 1,5 év) vívódás után szombaton elköltöztem az albérletből, ami 3 évig otthonom volt. Ha csak egyszerű lakhelyváltás lenne, nem írnék róla, viszont az egész folyamat egy önismereti utazás is egyben... Sokat gondolkodom(tam) azon, miért vagyok képes hosszú ideig benne lenni valamiben, ami nekem nem jó, miért nem változtatok a helyzetemen?! Ezer sebből vérzek, fáj minden porcikám, csomókban hullik a hajam, hónapok óta nem tudok aludni... és nem gondolok magamra, mert akkor bűntudatom van (cserben hagyok valakit, aki számít rám...), és önzőnek (hol marad a hosszútűrés, mint Lelki gyümölcs?) érzem magam...  legalább nyavalyogtam volna :-D Rengeteget imádkoztam, gyötörtem Istent mondjon már valamit... és így utólag visszanézve szinte kiabált a fülembe, amikor nem hallottam a saját zakatolásomtól Őt, adott helyzeteket szép számmal, ami a legjobban megviselt, az, hogy december közepén elromlott a mosógép, azóta vagy kézzel vagy mosodában mostam, amit heti +1500 Ft kiadást jelentett szerény költségvetésemben.

 kép a netről

A múlt héten sokadjára kaptam ezt az Igét "Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok" (Ézs 43:19) Számtalanszor idézett Igéje ez a Szentírásnak, azonban elképesztő dolog látni, megélni ennek a valóságát, amikor magam sem tudom, pontosan mi is történt... csak valami megváltozott... bennem. Ahogy álltam a lakásban, pontosan a fentieket éreztem. Valami újat. Nem lettem szebb - hova fokozni, ugyebár? :-)  -, nem lettem magasabb, sőt kövérebb és vékonyabb sem, de valami, valami belülről feltörő új lendület, új élet-szerű frissesség vett rajtam erőt. Azt hiszem, ez elég jó :-D  Átéltem valami olyan csodát, olyan természetfelettit, aminek fizikálisan nyoma marad.  Amikor megtértem egyet akartam: még többet Belőle, és ez a vágyakozás az elmúlt héten ismét olyan erős lett, mint azon a nyáron. Még jobban megismerni Őt. És mégis meg vagyok lepve, hogy így lett. Adott, és ad továbbra is önmagából. Olvasva a Bibliát, egyszerűen életre kelnek a sorok. Erőt, és az élet illatát árasztja magából. 

Nagyon várom az előttem álló időszakot, hogy ez az új lendület, ez az új lelkület tovább törhessen felfelé, ebben az átmeneti állapotban megélni a Vele való közösséget, legyen lelki és fizikai erőm a májusi költözéshez is. "Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni..." - alig várom, hogy lássam, mi lesz belőle! Egy bizonyos: az Írás igaz, megáll.