Micsoda az isteni gondviselés?*

Vannak akik tudják, nagyon-nagy présben vagyok. Elterveztem, ha majd véget ér a megpróbáltatás, megírom, hogy másoknak is épülésére legyen. Bónuszként ehhez hozzájön még az, hogy kedden  a fogorvosnál kiderült, be van gyulladva a koronám alatti gyökér piszkosul. Mivel azon a fogamon jó sokan barkácsoltak, ha fájni fog, húzni kell, és csak implantátummal lehet pótolni (195.000 Ft lesz).  
Szóval, apai ágon örököltem egy darabka földet. Az egyik felét sikerült eladnom kb 10 éve, a másik felével eddig csak a bajom volt. Akárhányszor szerettem volna eladni, mindig falakba ütköztem (volt idő, amikor nem lehetett elidegeníteni a szántókat, cserébe fizetnem kellett a fenntartásáért...). Akárhányszor levél jön a MgTsz-től (évente 2-4 alkalomal), zsibbadok, hogy miért kell már megint fizetnem?!  Augusztusban 2 levelet is hozott aposta, mondanom sem kell, a  zárt boríték puszta látványától elsírtam magam. A levél, ami benne volt egész szokatlan volt, felsorolás, kik vették meg a környező parcellákat. Az új földtörvény miatt, elkezdődött a városban a felvásárlás. Rögtön írtam a rokonaimnak, kell-e nekik a föld, hogy mégis  a család kezébe maradjon a tulajdon, de senkinek nem kellett.  Aztán a nincstelenség igen kreatívvá tesz,,és megkerstem (október eleje volt) az iwiw-en azokat, akik szerepeltek az MgTsz által megküldött tulajdoni lapon. Ma felhívott az egyik srác, érdekli, megvenné a földet, ami nem ér sokat, az implantátum fele csak, de nekem ez a történet hálával tölti el a szívem! Isten milyen szépen gondoskodik, rendezi az életem minden kis részletét.  Mert ezt a pénzt nem a fogimplantátumra költöm majd, hanem teljesen máshová. Arról majd később írok :-)

 

 kép a Pinterestről

* Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön.

( Heidelbergi Káté 27. kérdés-felelet)