Amikor gyerekek voltunk, és nem volt tanítás a suliban, de az anyukámnak dolgoznia kellett, tehát ketten a testvéremmel voltunk otthon, midig mákosgubát csináltunk ebédre. Anyu reggel a konyhaasztalon hagyott egy 10 forintost, abból vettünk 10 kiflit, egy liter tejet meg egy zacskós kakaót a nővéremnek. A többi hozzávaló (mák, cukor) mindig volt otthon.
Mi nem vacakoltunk vele, nem vágtunk egyforma karikákat, nem tettük sütőbe, ezért nem kellett tepsi, vaj a kenéshez, és ezért nem is éghetett meg. A mák és a kifli aránya mindig változott, mert mindig fejből készítettük. Mazsolát azért nem tettünk bele, mert a tesóm nem szereti, nem öntöttünk rá vanília sodót sem, de még vaníliás cukor sem került bele (a Burbon vaníliáról azt sem tudtuk, hogy létezik).Még most is pont így készítem a mákosgubát, ezért amikor csak egy kis mákosgubára vágyom (mint pl ma reggel is) csak megveszem a kisboltban a a hozzávalókat, és seperc alatt kész a reggelim :-)
Elfelejtettem lefotózni azt amit én készítettem, a képet az internetről tettem ide.
Egyik kedvencem és én is pont így csinálom, semmi macera, kifli felvág, forró cukros tejjel leönt, átmelegít és rá a mák :)Dec. 24-én mindig ez az ebéd.
VálaszTörlésMég nem hallottam senkit, aki karácsonykor mákosgubát eszik, de idén kipróbáljuk :-) Az én nagymamám Erdélyből származik, mi csak húslevest, töltött káposztát és kalácsot eszünk szenteste. A gödöllői életünk alatt aztán bejött 1-2 újítás, de azok évről-évre változnak...
VálaszTörlésA szenteste az más, de ebédre valami egyszerű és gyors kell, és ez pont az. Nálunk hagyomány volt kisgyerekkorom óta és az én gyerekeim se tiltakoznak :).
VálaszTörlés