szerint egyetlen egyszer tudtam annyi dinnyét enni, amennyit belém fért. Akkor, amikor anyukám rokonainál nyaraltunk Körösszakálban, és nekik dinnyeföldjük volt. Lehettem vagy 8 éves, és a családi monda szerint napokig reggelire, ebédre, vacsorára csak dinnyét ettem. Anyukám unokatestvére (Antal bácsi) mondta mindig: most egyél kisjányom, mer’ mingyá' gyün a Lőrinc, belepisál, azt’ nem lesz jó! – aztán Antal bácsi is kanyarintott magának egy darabka dinnyét, szelt hozzá egy jókora karéj kenyeret, és együtt dinnyéztünk a nyári konyha lépcsőjén.
Kép innen
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAhogy elnezem a dinnye arakat, egy jo darabig nem fog ez megismetlodni...
VálaszTörlés