Augusztusi kedves

Langyos a Küküllő

vize, mint a vászon,

egy nagy szövőszéken

fordul át a gáton.

Lenn a gát alatt az

ezüst zubogóban

fürdik az arany nap,

most van lenyugvóban.

S még lennebb növekvő

árnyukkal a fűzfák

a lassuló folyót

át meg átalússzák.

Ott egy kislegény is

prüszkölő lovával-

úsztat a Küküllőn

ő is át meg átal.

Maradna még a nap,

de nőnek az árnyak;

kár, hogy nemsokára

vége lesz a nyárnak.

 Kányádi Sándor: Nyárutó