Az elmúlt hetek során többen is úgy kezdték a mondanivalójukat nekem, hogy "ezt még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el", "ezt csak a legjobb barátnőm tudja", "a legjobb barátnőm azt mondta, hogy..." A legjobb barátnője. Mondta, csinálta, tanácsolta, meghallgatta, segítette... Annak ellenére, hogy nekem van "legjobb" barátnőm, több nagyon kedves barátom van közelben is, de többnyire jó messze Budapesttől. Szóval, azon gondolkoztam, ki számít barátnőnek? Az barátnőnek számít, ha valakivel sokat beszélgetünk (cseten), nyáron párszor találkozunk, pattogatott kukoricát eszünk a gangos konyhában, és észre sem vesszük az idő múlását? Esténként pedig lessük az csetet, hogy hátha-hátha... És számoljuk a napokat, hogy még ennyi nap a találkozóig? Vagy a barátnő az, akivel az ember rendszeresen találkozik? Mikortól számítva barátnő valaki?
Amikor a barátnőkről gondolkodtam, arra jöttem rá, egy valami mindenkiben közös, mégpedig az, hogy minden egyes ember vágyik a szeretetre. Van aki nem vallja be, de én biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fontos az, hogy szeretet kapjon, és adjon a másiknak... Sokszor nem is gondolunk bele, milyen nagy jelentőséggel bír egy ölelés, egy simogatás, egy puszi, egy kedves, vigasztaló szó, azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzánk, akiket szeretünk, a barátainktól… Csak sajnos a szürke hétköznapokban átsiklunk ezek felett a dolgok felett, vagy csak nem merjük kifejezni a szeretetünket. Pedig mennyivel vidámabbak lennének a napjaink, ha minden egyes napot azzal kezdenénk, hogy elmondanánk mindenkinek, akiket szeretünk, hogy milyen fontosak is ők nekünk…
Köszönöm nektek, hogy vagytok és a barátaminak nevezhetlek benneteket! „Semmi sem mond többet rólad, mint amikor mellém állsz a bajban és segítesz hordozni életem terheit. Ezer együtt érző szó sem ér annyit, mint erős kezed, melyre támaszkodom. Köszönöm, hogy Isten rám mosolyog a szeretetedben.” (Simon András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!