Remény

Tapolyai Emőke (pszichológus, 5 gyermek édesanyja) oldalán találtam rá erre a kisfilmre. Nagyon megható ez a történet. Sajnos nem találtam magyar nyelvű szinkronosat, de az angolul nem beszélők se hagyják ki ... Szóval, ha úgy gondoljátok, hogy az életetek reménytelen, nézzétek meg ezt és gondoljátok át újra!

A város, ahol élünk ....

Arckönyv

Nem szeretem a közösségi portálokat, sem az Iwiw-et a Facebook-ot...olyan mint egy valóságshow...belenézhetünk egymás életébe, bármikor. Mostanában a külföldi barátaim igen aktívak a Facebook-on, amikor a kommentjeiket olvasom, mindig elönt a nosztalgia, és a misszióban töltött szép napokra gondolok. És a kedvenc dalomra.

Zsuzsa születésnapja ...

... van ma! Isten éltessen és nagyon sok boldogságot kívánunk neked mind!

Örök kedvenc

Nézzétek, micsoda kincsre bukkantam! Megnézhető az Abigél összes része, de más filmek is. Jó böngészést!

Mosoly...

Semmibe se kerül, de sokat teremt.

Gazdaggá teszi azokat akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban, és mindenütt a barátság biztos jele.

Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.

Nem jelent földi javakat senki számára, nem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni.

Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.

Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak aki maga már nem tud mosolyogni.

Ha megakarod kedveltetni magadat az emberekkel,

akkor MOSOLYOGJ!

Januári kedves 2.

Tél van. Végre igazi tél :-) A város fehérbe öltözött. Megfigyeléseim szerint Óbuda minden évszakban és napszakban gyönyörű, legjobban a Táborhegyet szeretem nézni. Csak jövő hétig tartson ki a hó...utána akár a bodza is virágozhat :-)

Hófoltos még a határ

s a dombok oldala.

Szunnyadoz még a kökény

s galagonya.

Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.

S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögeti a szelíd
napsugarak.

Az ibolyatő fölött

a sombokor pedig

álmában már színarany

virágot álmodik.

Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ

 

Sztrájk

van, és azt is tudom-olvasom-hallom, hogy sokan szitkozódnak és elemzik a helyzetet. Én is itt élek Budapesten, én sem tudok közlekedni rendesen, minden reggel és délután nagy kihívás számomra is... talán az olasz mentalitás sikeresen rám ragadt/rajtam maradt (chi se ne frega azaz megrántom a vállam és továbbmegyek), magam sem tudom megfogalmazni miért, engem nem hergel a kialakult helyzet.

Viszont, most hallgattam meg egy karácsonyi prédikációt a neten (nem tudom hogy személyiségi jogot sértek-e azzal, ha ideírom melyik honlapon hallgatható és ki prédikálta, de akit érdekel szívesen átküldöm privátba a linket :-)).

Ez volt a prédikáción az alapige:

"Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lukács 2: 11) Jézus Krisztus az, Aki tartja, megtartja, fogja, nem engedi el... az övéit, és nemcsak ebben az életben tudja megtartani az életünket! A testet öltött Jézus a testét adta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen. A megtartó Jézusnak hatalma van arra, hogy az elrontott életünket újjá tegye, hatalma van arra , hogy az elrontott kapcsolatainkat helyretegye és hatalma van arrais, hogy az elrontott életünket átformálja. Az életem akkor kezdődött el, amikor Jézust behívtam az életembe. Ez az, ami hirdettetik ma is: megtartó született. Nekünk is!

Tisztesség

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt figyeltem meg, hogy a magyar ember nem ismeri a "másik tulajdona", "ami nem az enyém, ahhoz nem nyúlok" fogalmakat. Irigykedve néztem a le nem lakatolt bicajokat Stockholmban, a be nem  zárt házakat Holsbyban....
A Glida Max legújabb termét azzal reklámozta, hogy január 31-ig ingyen használhatta a gépeket az, aki sportolni vágyott. A hétvégén hallottuk, hogy megváltoztatták az akciót, már csak január 15-ig lehet ingyenesen használni a gépeket. És tudjátok miért? Mert az ingyen tornázók elkezdtek lopni (pl. súlyzókat). Miközben ezen mérgelődtem, eszembe jutott egy filmjelenet, a Segítség, apa lettem amerikai filmből:

Lány bemegy a boltba és eyg üveg kólát visz a pénztároshoz.
- 65 cent
- Tessék , s kirak egy 1 dollárost
- Parancsoljon a visszajáró: 9 dollár 35 cent
- Köszönöm, mondja a lány kerek szemekkel, mivel látja, hogy a boltos elnézte a pénzt és távozik.
- Vacak 9 dollár, ennyit ér a becsülete - mondja utána a boltos. (Az eladó szándékosan adott rosszul vissza...)

Azt gondolom fontos értékmérője minden embernek, hogy milyen szinten áll a megbízhatósága, tisztessége, becsülete... vagy rosszul gondolom, és a becsület eladó, a kérdés csak az, hogy kinek milyen áron?
Mi az a szint amiért megéri lemondania becsületről?

Miért vagyunk tisztességtelenek?
Talán mert számunkra előnyös dologhoz jutunk ezáltal?
Mikor/milyen helyzetekben vagyunk tisztességtelenek?
Amikor úgy gondoljuk, hogy nem fog ez kiderülni ezért megéri megtenni,
vagy ha tudjuk, hogy kiderülni, de úgy látjuk/gondoljuk mások úgysem tehetnek ellene semmit (lásd magyar politikusok :-( ) ?

"Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség." (Péld 26:1)

Januári kedves

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

Csokis kuglóf

Elárulom egyik gyengémet: számomra az ünnep akkor kerek, ha csokis kuglóf van a kávémhoz. Persze, csakis Gudrun néni receptje alapján készített kuglóf az igazi :-)

A hozzávalók:

15 dkg margarin

25 dkg liszt

30 dkg cukor

2 mk szódabikarbóna

2 egész tojás

2 ek sötét kakaópor

1 pohár tejföl

A hozzávalókat összekeverem, és előmelegített sütőben kb 35 percig sütöm.

Jó dolgok az életben....

Az elmúlt hetek során többen is úgy kezdték a mondanivalójukat nekem, hogy "ezt még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el", "ezt csak a legjobb barátnőm tudja", "a legjobb barátnőm azt mondta, hogy..." A legjobb barátnője. Mondta, csinálta, tanácsolta, meghallgatta, segítette...  Annak ellenére, hogy nekem van "legjobb" barátnőm, több nagyon kedves barátom van közelben is, de többnyire jó messze Budapesttől. Szóval, azon gondolkoztam, ki számít barátnőnek? Az barátnőnek számít, ha valakivel sokat beszélgetünk (cseten), nyáron párszor találkozunk, pattogatott kukoricát eszünk a gangos konyhában, és észre sem vesszük az idő múlását? Esténként pedig lessük az csetet, hogy hátha-hátha... És számoljuk a napokat, hogy még ennyi nap a találkozóig? Vagy a barátnő az, akivel az ember rendszeresen találkozik? Mikortól számítva barátnő valaki?

Amikor a barátnőkről gondolkodtam, arra jöttem rá, egy valami mindenkiben közös, mégpedig az, hogy minden egyes ember vágyik a szeretetre. Van aki nem vallja be, de én biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fontos az,  hogy szeretet kapjon, és adjon a másiknak... Sokszor nem is gondolunk bele, milyen nagy jelentőséggel bír egy ölelés, egy simogatás, egy puszi, egy kedves, vigasztaló szó, azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzánk, akiket szeretünk, a barátainktól… Csak sajnos a szürke hétköznapokban átsiklunk ezek felett a dolgok felett, vagy csak nem merjük kifejezni a szeretetünket. Pedig mennyivel vidámabbak lennének a napjaink, ha minden egyes napot azzal kezdenénk, hogy elmondanánk mindenkinek, akiket szeretünk, hogy milyen fontosak is ők nekünk…

Köszönöm nektek, hogy vagytok és a barátaminak nevezhetlek benneteket! „Semmi sem mond többet rólad,   mint amikor mellém állsz a bajban  és segítesz hordozni életem terheit.  Ezer együtt érző szó sem ér annyit,  mint erős kezed, melyre támaszkodom.  Köszönöm, hogy Isten rám mosolyog a szeretetedben.” (Simon András)

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."

Furcsa az Isten... Bizonyos időközönként, olyasmi történik velem amikor úgy érzem, semmi sem megy. És sehogy sem megy. Pedig csinálom. Még a gátlásaimat is elnyomom. De hiába, újból előjönnek. Mit előjönnek: feltörnek. Kirobbannak. És a szemembe röhögve bizonyítják, hogy van valós oka a kialakulásuknak. Mert lám, erre sem vagyok képes. Már erre sem. Pedig egy ideig azt hittem, menni fog. Legyőztem a félelmeimet, a körülményeket, magamat. Mert én olyan győző vagyok. Próbálok újat tanulni, gyakorolni, bátran tükörbe nézni, reálisan látni, kívülről. Aztán hamar kiderül, hogy mennyire ingatag talajon áll ez az egész, amit életnek, önbizalomnak nevezek. Egy rossz lépés, megbámulás, egy-két jól irányzott (és megfelelő helyről érkező) gúnyos megjegyzés, és máris visszaesek a nagy semmibe. És bőgök tehetetlenül, vigasztalhatatlanul. Ilyenkor úgy érzem, mintha élve ledaráltak volna, köröttem minden csupa vér, fájdalom... és az Úr újra és újra összerak, megsimogat, ad szépet, embereket, akik szeretnek, és akiket szerethetek. Felcsillantja a reményt, hogy van értelme  bízni Benne, hogy Ő képes mindent megtenni (nem sok mindent, több mindent, hanem mindent!) és hinni abban, hogy igazán jót szán nekem. Az egyik legnagyobb dolog olyankor bízni benne, amikor még nem látszik, hogyan oldja meg az életemet (a gondjaimat) és mégis legbelülről hiszem, hogy kibírom, és ezentúl is csak Tőle kérjek és várjak mindent.

Új év, új szerelem...

Régebben kötöttem, hímeztem, üveget festettem, szalvétatechnikáztam (dekupage)... és még megannyi kreatív dolgot megtanultam, kipróbáltam. Idén télen ismét felfedeztem a keresztszemes hímzés örömét. A zsák Timikének készült, a citromos anyukámé lesz (ha sikerül keretet találnom hozzá...).

Jó lenne idén megtanulni horgolni és varrni is. Nem szoktam fogadkozni, mert rossz lenne nem teljesíteni :-)

Boldog új évet!

Örök Isten, kinek esztendők nincsenek létedben,

Jelen vannak múltak, jövendők egy tekintésedben.

Minket pedig, mihelyt születünk, már a koporsó vár,

A bűn miatt lefoly életünk, s a halál velünk jár.

Ó, mely sokan elaluvának a múlt esztendőben,

Kik nálunknál jobbak valának, szálltak temetőbe.

Minket pedig, kedvező Atyánk, eddig takargattál,

S ez új esztendőt derítvén ránk, erre eljuttattál.

Uram, a te lelked ereje vélünk ily jót tégyen,

Hogy jó kedvednek esztendeje ez az új is légyen!

Atyai karoddal forgassad a mi dolgainkat,

Dicsőségedre igazgassad minden szándékinkat!

Adj minekünk megújult szívet és új indulatot,

Tehozzád mindenekben hívet, és szent akaratot!

Újítsd meg rajtunk a te képed, mely áll szent életben,

Hogy lehessünk választott néped, élvén szeretetben!

Ez esztendőt testi jókkal is, Uram, koronázzad,

A szükséges múlandókkal is házunk felruházzad!

Földünket bő gyümölcsözéssel munkálkodásunkra

Áldd meg, hogy szükséges terméssel szolgáljon javunkra!

Kegyelmed s áldásod újítsad te szent egyházadon,

Közelebbről azt szaporítsad itt lévő nyájadon!

Gátold hazánkban áradását a sok gonoszságnak,

Fordítsd el eshető romlását nemzetnek, országnak!

Tekintsd meg a szűkölködőket, légy az árvák atyja,

Vigasztalja a kesergőket szád édes szózatja!

Akik betegágyukban nyögnek, vidámítsd lelküket,

Ínségükben kik könyörögnek, add meg kérésüket!

Végre midőn mind megavúlunk az esztendeinkkel,

Egymás után mi is kimúlunk emlékezetinkkel.

Uram, sorsunkon könyörülvén, vígy a dicsőségbe,

Minden bűnünket eltörölvén, újíts meg az égbe'!

(Keresztesi József)

(285. ének a református énekeskönyvben)