Miért?

Tegnap egy evangélikus gyülekezet gyermek karácsonyi ünnepségére voltam hivatalos. Nem tagadom, már attól könnyes lett a szemem, amikor megláttam a gyerekeket. Ismét elöntött a hiány érzése, hogy az életem a mostani formában nem teljes.

A gyermekek szolgálata azzal kezdődött, hogy az 1. kisgyermek (aki mellesleg az én kis tündéri és okos tanítványom volt, és az apukája evangélikus lelkész) azzal a köszöntéssel jött be, hogy Dicsértessék a Jézus Krisztus! A  sok lüke felnőtt rögtön rávágta: Mindörökké, ámen! Na, az én ultra-ortodox kálvinista lelkemeben már itt elszakadt a cérna. A Betlehemes jelenet leginkább egy improvizációs drámaórához volt hasonló, ami alatt időről-időre komment szerűen megszólalt egy felnőtt, és a gyülekezet énekelni kezdett.

A következő jelenet olyan lazán kapcsolódott a Karácsonyi történethez, hogy a pedagógusok is érezték, mindent be kell vessenek azért, hogy elhitessék velünk azt, hogy a következő szösszenetnek köze van a Karácsonyhoz. Némi Bibliaismeret hiánnyal küzdve azt mondta a hitoktató (?), hogy olyan játékra hívja a kicsiket és a nagyokat, amiben egy bizonyos állatot kell utánozni, ami ugyan a Karácsonyi történetben nem szerepel, de benne van a Bibliában. Feltett a fejére egy bárányfüles fejpántot, bégetett, és aki mert bégetni (letenni a bárányvizsgát) az is kapott fejpántot, aztán birkanyájjá alakultak, és mint egy ismétlő órán körbejárták a templomot. Mondanom sem kell, hogy a kb 6 bárányfüles fejdísz, 4 felnőtt fején volt. Én kérek elnézést, nekem kellemetlen...!

Aztán folytatódott az állatok kavalkádja, a nagyobb hittanosok, tevéknek öltöztek, és egy riporter megkérdezte, hogy honnan jöttek és mi járatban vannak erre. A válaszok köszönő viszonyban sem voltak  a Bibliával ("Kínából jöttem, a gazdám egy japán leves titkos receptjéért indult, de eltévedtünk)". Aztán minden teve bement egy karámba (ami talán Betlehemben volt), elindultak megkeresni az Úr Jézust, és a jászolnál elhangoztak a tevék  bizonyságtételei ("Mégis jobb ez, mint a japán leves receptje").

Mit várjak azoktól a gyerekektől, akiknek a tanítói azt állítják, hogy a bárányok nem szerepelnek a Karácsonyi történetben (vö Lukács 2), az egyik tanító legalább 2x mondta azt, hogy amikor Mártáék (!) elindultak Betlehembe...

Na, erre szoktam mondani: Az ész megáll és egy helyben toporog!

Miért áruljuk Jézus Krisztus evangéliumát úgy, mint piaci kofa az eladhatatlan portékátját? Értem én hogy Jézus Krisztus születése öröm ünnep, de miért kell úgy ünnepelni, mintha farsang lenne (jelmezek, körtánc)? Miért kell bohóckodni, amikor örülhetnék Isten testet öltésének, annak a Jézus Krisztusnak, Aki az Isten Fia a Megváltó? Miért nem elég öröm az, hogy Isten testet öltött Fia legyőzte a legnagyobb ellenségünket a halált,  és ezáltal bűneinkre bocsánatot kaphatunk az Úristentől a Jézus Krisztusban? Miért nem gondolunk karácsonykor Jézus Krisztus halálára és feltámadására? Miért nem  elég öröm nekünk az úrvacsora, az Ő Szent Lelkével való titokzatos egyesülés? Miért könnyebb beszélni egy jászolban fekvő tehetetlen kisgyermekről, mint a dicsőséges és feltámadott Krisztusról? Miért?

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2: 5-11)