Ülök a gyönyörű őszi napsütésben...

... és arra gondolok, ismét eltelt egy év. Még nincs csend bennem, csak várakozás. Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, akik választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják a másikat. Kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És látom a hajléktalanokat, kitaszítottakat, a munkájukat elvesztőket magam körül... Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, hogy mindenki jót akar. Jót, minél több jót! Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, hogy a gonosz semmit sem változott, ugyanúgy megtéveszt, kacag rajtunk,  mint régen, és persze ráígér Isten ígéretére. És ha leborulsz előtte mindent neked ígér, csak neked! Odaígéri egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot, és felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a gyengeséged, bűneid a szeretet szolgálatát? Hogy lehetünk ilyen vakok?

Ülök a gyönyörű napsütésben, és és arra gondolok, hogy Krisztus jön hatalommal, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzád, és ha a Vele való találkozás üdvösséges találkozás lesz, akkor már semmi és senki nem számít ezen a világon.