VargaZsuzsa

kép a Kre Forráskozpont facebookos oldaláról van

Az első segítőbeszélgetés szeminárium előtt a tanáraink bemutatkoztak, amit akkor és ott Zsuzsa elmondott magáról teljesen lenyűgözött, azt éreztem, hogy ha ennek a nőnek csak a szoknyája szegélyét foghatnám csak egy napig, akkor már nem éltem hiába.

Nagyon megörültem, hogy a kiscsoportunknak Ő lett az egyik vezetője. Már az első alkalommal olyan végtelen türelemmel és alázattal beszélt a kliensközpontú segítőkapcsolatról, hogy akkor még csak sejtettem, nagyon sokat tanulhatok majd Tőle. Azt viszont tudtam, hogy mekkora ember. A két év alatt Őt hallgatva-csodálva lassan megértettem a személyközpontú szemléletet. Lassabban vettem a levegőt a jelenlétében. Szerettem. Már a képzés alatt példaképemmé vált.

Amikor elkezdtem a mentált friss gyászban voltam, augusztus végén halt meg az Anyukám, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Azon a nyáron végigcsináltam a 150 órás önismeretet, ahol az egyik csoportvezető végig vegzált, és olyan sebeket ejtett rajtam, amik sajogtak, lüktettek és olyan megalázva éreztem magam, amit szavakba önteni nem lehet. És Zsuzsa a jelenlétével, a finom visszajelzéseivel, a tekintetével elkezdte bekötözni az önismereten szerzett sebeimet. Visszaadta a hitemet abban, hogy érdemes és lehet finoman érintve segíteni. Most már tudom, ha nem veszi észre a fájdalmam, ha nem segít rajtam jó szóval, támogatással… elvérzek. Úgy figyelt rám, hogy megszűnt körülöttem a világ, az elvárások, a fájdalmat okozó szavak eltűntek. Neki erről a rossz tapasztalatomról csak az utolsó alkalommal beszéltem, de Ő szavak nélkül is tudta, látta rajtam azt, hogy milyen nagy fájdalommal ülök az órákon.

Nélküle nem tudtam volna segítővé válni. Éltem egyik legmeghatározóbb élménye lett az a mondata, amit a segítőkapcsolataimban is szem előtt tartok mindig azzal légy empatikus, aki veled szemben ül.

A mentál után elkezdtem a családterápiás képzést, az egyik szituációs gyakorlatnál tudatosult bennem, hogy ez a személyközpontú megközelítés belém égett, nagyon mélyre ment. Bár a családterápia látványosabb, eszközökkel teli lehetőség, ebben a szituációs gyakorlatban is azt éltem meg, hogy a személyiségem a legfontosabb eszközöm.

Betegsége alatt többször beszéltünk személyesen is, ímélben is, telefonon is. Kötöttem neki sapkákat, hármat is. Sokat imádkoztam érte, a gyógyulásáért. Nagyon szerettem volna, ha meggyógyul. Leírhatatlanul örültem, amikor elmondta a jó hírt, hogy minden lelete negatív. És december elején amikor a telefonba mondta, hogy újra megtámadta a testét a betegség, végtelenül szomorú lettem.

Halála után elővettem a segítőbeszélgetés szeminárium jegyzetem. Végigolvasva tudatosult bennem, minden, amit tudok, Tőle tudom. Itt hordom magamban örökre.

Remélem, hogy a mennyei segítőbeszélgetés szemináriumon „köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok”.

Fabatka

Nyáron a cigánymisszióban a gyerekeket (és a felnőtteket is :) fabatkákkal jutalmaztuk. Akkor el is határoztam, hogy  szeptembertől valami hasonlóval fogom értékelni, motiválni, fegyelmezni a gyerekeket. Aztán elkezdett a neten keringeni egy örkényi tanítónő teljesen hasonló ötlete. Hát igen, nincs új a Nap alatt, és a viselkedés terápiában :)

Transzfer technikával készítettünk mindenkinek zsákot (a képet ők választották ki, és együtt csináltunk mindent):

A zsákokba kerülnek a fabatkák, ami nem más, mint színes papírok lelaminálva. Van 2, 3, 4 fabatka (mert ezeket a szorzótáblákat gyakorloljuk :))

A napközis terem ajtajára kiírtuk, hogy mi az, amiért fabatkát kapnak, és mi az, amiért visszaadnak. Temészetesen minden pontot közösen megbeszéltünk, és a lap alján alá is írtuk a gyerekekkel a "szerződésünk".

Péntekenként van az értékelés, örülünk annak, ha valaki sok fabakát gyűjtött, és biztatjuk azokat, akik nem tudtak eleget gyűjteni. Az értékelés után nyílik a kincsesláda, amiből választani lehet apróságotka (csoki, hajgumi...stb). Van egy tabletünk is, amit akkor használhatnak a gyerekek, ha megveszik a tabletezési időt. Szeretném, ha ez által a közösség is épülne, ezért lehet oszályélményt is venni (pl. bicajozást a közeli spotpályára, filmklubot a könyvtárban...) Aki sok fabatkát gyűjt, az kaphat kiváltságokat is, pl. a 7.-8. osztályosok két hetente mennek a foglalkoztatóba dolgozni, aki ügyes mehet a nagyokkal.

 

A baranyai tanítónő robbanásszerű sikerről beszélt. Sajnos nálunk nem ennyire egyszerű az élet, sokat küzdünk, de megéri. A múlt héten egyik fiútól 25 fabatkát vettem el (az összeset, amit aznap gyűjtött). Rengeteget dolgozott, de egyszer kiakadt, és mint egy hurrikán söpört végig az emeleten. Még másnap is könyörgött, hogy adjam vissza neki legalább a felét, nagyon nehéz volt nemet mondani neki. Tanárt próbáló ez, na :) És akkor sem egyszerű, amikor a gyerekek az ebédlőben pörögnek, hangosak, cukkolják egymást... stb., próbálom őket fegyelmezni: Gyerekek, ez a mai ebéd, egy fabatkát sem ér! A konyhás nénik meg mosolyognak, mert lássuk be, tényleg szó szerintivé lett, az "egy fabatkát sem ér" kifejezés.

 

Gondolkodom még a hisztijegy, és a pihenőjegy bevezetésén is. Van 1-2 gyerek, akik nagyon  sokat, és intenzíven hisztiznek, talán mindenkinek segíten, ha vehetne hisztijegyet (horror áron), és ha nem tudja megállítani a dührohamot, akkor büntetlenül (fabatka elvétele nélkül) tombolhat. Talán még jót is tenne, ha met tudná tanulni irányítani, hogy mikor és mennyire engedheti szabadjára az indulatait. Sajnos a mi gyerekeink hamar elfáradnak. Pénteken délután Az istenek a fejükre estek filmet néztük, a délelőttösök kérték, mert kapcsolódik egyik téma naphoz, és egy 8.-os lefeküdt a padra, és elaludt.  Jobb lett volna, ha lefeüdhetett volna a szőnyegre, betakartuk volna, és akkor ki tudta volna magát pihenni. A rendszer még kidolgozás alatt :)

Gyermek, misszió

Hitoktatóként fontosnak tartottam, hogy az órákon nagyon sok információt átadjak a gyerekeknek (történetek, aranymondások, énekek). Hiszem, hogy a kisiskolások nem csak matricákat, figurákat... gyűjtenek szívesen, hanem információkat is. És ha pl. a focicsapatok, Forma 1 ...stb. összetételét hibátlanul tudják, érdemes megtaítani nekik mindent. Később (felső tagozat második felében) majd nem tanulni akarnak, hanem vitatkozni, szóval mindig előre dolgoztam, a konformációkor már csak ismételtünk :) Az ismeretek mellett az evangéliumot is hirdettem minden órán, hiszen a legfontosabbnak mégis csak azt tűztem ki hitoktatói pályáafutásom elején, hogy a gyerekek hitre jussanak, de  igyekeztem Isten szeretetét hangsúlyozni, még akkor is, ha el kellett mondjam, hogy bűnösök vagyunk. Nem könnyű ám ez, mert ha csak Isten szeretetét hirdetem, könnyen hihetik a gyerekek, a megváltás ingyen van, pedig nem, ezért elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy nincs "potyakegyelem"  (by Prof. Dr. Sarkadi-Nagy Pál). Református tanítás, hogy nem mindenkinek szól a kegyelem (predestináció tana a Római levél alapján), de még így is nehéz felfogni, elfogadni..., hogy egy-egy kisgyerek aki szorgalmasan jár hittanra, később megtagadja az Urat.

Miért írtam ezt le? Az utóbbi időben két olyan valakiel is találkoztam, akiknek lelkészek voltak a szüleik, de ő maguk nem tértek meg. Az egyik  a tanárom, akinek nagynevű, igazhitű szülei voltak. Édesapja több hittankönyvet is írt, és szinte tankönyvi anyag a teológián. Ismerem a testvéreit is, és több unokahúgát/öccsét, meg azok gyermekeit. Szóval van egy család, ahol a tanárom kilóg a sorból, mert nem hisz Jézus Krisztusban (pedig rendes, jóravaló, szelíd, kedves, szerethető). Tegnap beszélgettünk, és azt mondta, édesanyja mindig csak azt mondta neki, hogy bűnös. Nem is nagyon emlékszik más beszélgetésre. Értem, hogy az anyuka szerette volna, ha a gyermekei hitre jutnak, csak a lényegi üzenet nem ment át :( A tanárom nem élte meg azt, hogy az édesanyja szereti.

Kedves hívő Anyukák, Apukák. Otthon legyetek szülők, a hitoktatást bízzátok a gyülekezeti munaktársakra! Tudom, hogy mindennél jobban szeretnétek, hogy megtérjenek, döntsenek Jézus mellett, új életet kapjanak. De ha nem térnek meg, akkor mi van?

Élményhatározó

Úgy elrepült ez a nyár, hogy nem is tudom, mit csináltam a nyári szünetben. És azt sem tudom, hogy bírtam ki 7 nyarat munkával, egy klíma nélüli kicsi szobában?! Mert most szó szerint kínzásnak tűnik az, hogy egy kb 10 nm-es szobában 3-an dolgoztunk, és nem volt klíma, hiába szóltunk a főnöknek (akinek a szobájában volt klíma - ofkorsz) csak egy ventillátor, ami nem sokat ért.

A nyáron kötöttem is, és horgoltam is:

 Kollégám unokájának, aki májusban született. A Puerperium kardigánt variáltam át.

 Roselette másik kollágám 2 éves kisunokájának.

 

Voltam a kerületi napközis táborban is pár napot. Azt hiszem, hogy a szülőknek el kellene magyarázni, hogy a napközis tábor nem helyettesíti a nyaralást, és egyáltalán nem nyaralás, még akkor sem, ha van 2 medence a tábor területén. Volt olyan hét, amikor 7 általános iskolából (egyik a miénk, és nálunk a legtöbb gyerek 14 volt, az utolsó 2 hétben pedig 1 gyerek volt) több, mint 200! gyerek volt fennt a táborban. Nagyon sok gyerek mind a 7 hetet fenn töltötte a napköziben. Komolyan, szeretnék beszélni a gyermekvédelmi tv-t megalkotókkal, hogy vegyék bele a gyerekek jogaiba, hogy a gyerekek a szünidőnek max. a felét tölthessék napközis táborban; felső tagozatosokat pedig nem is engednék be. Mert ők durván, és minősíthetetlenül viselkedtek. Mert a napközis tábor ugyanolyan fárasztó, mint a suli: korán reggel kelni, mindent időre csinálni... csomó zombi kezdi majd az új tanévet. A mi időnkben kb 3 héttel hosszabb volt a szünet. Akkor is megoldották a szüleink, persze nekem könnyű volt, mert az anyukám óvónő volt, de nem hiszem, hogy mindenkinek pedagógus volt az anyukája/nagymamája. Szörnyű látni, hogy a gyerekek feleslegesek, a szülőket idegesítik a saját gyerekeik, ezért mindent megtesznek, hogy lepasszolják őket kortól függetlenül. Nem mellesleg, a facebookos megosztásokból azt látom, mindenki vágyik vissza a saját gyerekkorába (szabad játék, sétálás, filmnézés, bringázás...) csak a saját gyerekétől vonja meg ezeket.

 

Tegnap jöttem haza Somogyból, cigány gyerekeket korrepetáltunk, játszottunk velük. Intoleránsabb lettem a parlagfűre, a poratkára, és ezek kombinációjára. Mi segítők kicsit meg is fáztunk mindannyian, nagyon erősen fújt a zsél. Kripli egy társaság vagyunk :D

Annuska 22 éves, 4 gyereke van, övé a két kicsi fiú, az egyik aki a babakocsiban ül, a faluban elnevezték Busmannak, a másik pedig a sárga pólos, aki Pufika munkanéven fut.A babakocsi mögött Martin van, és arra készül, hogy ő lesz majd a polgármester :) A kislány pedig Kiara, aki atomcuki! Héttérben pedig Jocóka ül a műanyag libikókán.

 A legeslegjobb móka a trambulinozás volt :)

Zsuzsa néni, csinál rólunk is egy képet? (kattintok) Megnézhessük? - Valika (Kiara egyik nővére), Annuska, Vanessza (zöld pólóban), Adélka (a Mikiegeres pólóban) és Edina

 Vanessza, Reni, Valika és Adélka élvezik a fotózást :)

Vanessza, Danika (Annuska legkisebb gyereke) és én. Háttérben Csenge, aki nagyon okos, orvosnak készül. Remélem talál majd olyan tanárt, aki hisz az álmaiban!

Edina (kék póló) és Adélka a tarmbulinnál várják, mikor mehetnek be ők ugrálni. Szerintem Adélka volt a legszebb kislány a táborban.

Tiszta erőből nyár

Javában tart a vakáció, és én még nem pihentem. Azt hittem nem tudok majd mit kezdeni a 7 hét szabadsággal (a tanároknak a tanév vgén, és a tanév kezdése előtt 2-2 hetet kell még dolgzni), a valóság pedig egészen más :)

A főnököm tanulmányi szabadságra engedett, így tudtam elvégezni az Alapozó Terápia I. tanfolyamot. Ami a tanítványaim fejlesztésére jogosít. A képzést vegyes érzésekkel zártam. Sajnos, nem a legjobb gyakorlatvezetőhöz kerültem, alig követelt, ötleteket nem osztott meg velünk...stb. A csoportunk sem a legjobb volt. Nem alakult ki jó kapcsolatom velük, mindenki óvónéni volt, illetve egy főállású anyuka, aki a szoc.ped. diplomája mellett daduska néni volt egy bölcsiben (a tanfolyam alatt rúgák ki), fényévnyi távolságra van az ő szakmai kihívásuk az enyémtől. Szoktunk viccelődni a kollégáimmal, hogy a mi sulink legnagyobb erőssége, hogy szeretjük az odajáró gyerekeket. A tanfolyamon a legjobb gyakorlatvezetők, és előadók mind gyógypedagógusok voltak. Nem reprezentatív felmérésem az, hogy a gyógypedagógusok lelkiismeretesek, jó csoportvezetők, és előadók.

 

Holnap indulok Pécsre, a Kúltúrák Közti Kommunikációra, amit nagyon várok már! Az is zúzós lesz, egy hétig csoportozni, beszélgetni :D

A képzések, amiket az elmúlt évben csináltam (családterápia, személyközpontú tanácsadó) szombaton és vasárnap voltak. Nem jártam gyülekezetbe, aminek most nagyon érzem a hatását. Mindennel tele van a szívem, de legkevésbé Isten Igéjével :( Változtatnom kell ezen. Eddig azt hittem, hogy a református gyülekezet szűk nekem. Aztán rájöttem ismét, sokadszor, hogy nem tudok nem református lenni. Ma nagyon tartalmas prédikáció volt a Fasorban (oda megyek, ha megyek), el is határoztam, szeptembertől bekapcsolódok valamelyik körbe, és ha lesz lehetőségem, szolgálatot is vállalok. Közösség nélkül nincs kereszténység.

Jó pihenést nektek, igyekszem ez után többet blogolni (olvasni, és írni is)!
 

Leszek

Vége van a tanévnek. Az iskola üres és  csendes a gyerekek nélkül. Mindenki örül a vakációnak. Én pedig annak, hogy volt bátorságom kilépni az irodai létből, ugrani a bizonytalanba, és bízni Isten igéreteiben.

Véget ért a családterápiás képzés. Fantasztikus kiképzőnk volt, zseniális csoport voltunk. Nagyon hamar elkezdtünk összetartani, egymást segíteni. Jó volt együtt lenni :) Remek ajándékokkal búcsúztunk Dánieltől (Kozma-Vízkeleti). Azóta mosolygunk. Meg sírunk is, de ez a fájdalom majd enyhül. Legalábbis ebben reménykedünk. Még mantrázom, hogy én egy személyközpontú család-és párterapeuta jelölt vagyok :)

Tegnap kezdődött az Alapozó Terápia. Minden nap 8.30-18.00-ig okosodunk. Szuper minden része, de nagyon fárasztó. 

Zanzásítva

Nagyon sok minden zajlik körülöttem, amikor hazaérek nincs kedvem, erőm a blogolásra. Egy kommentből vettem észre, hogy Annás bezérta a blogját... és a facebookról értesültem, hogy nem bezárta, csak technikai zavar volt a bloggerben, de már újra tud posztot írni.

Képzéseken vagyok szinte minden hétvégén; vizsgákra készülök; a munkahelyen is zajlik az élet - jövőre másik osztályban fogok napközizni, szülőklubot szervezek, amihez pályázatot is írunk, a 8.-os lányoknak ballagásra kendőt varrok, már 2 alkalommal rossz anyagot választottam, szóval már az anyag beszerzésénél megakadtam :) ; magánpraxist szeretnék elindítani (ez még csak vágy egyenlőre); meszelni kellene az albérletben (nem találok egy "szakit" aki kimeszelne, lecserélné a linóleumot); járok a Családi Szolgálatok Ligájába, ahol családterápiát nézhetek videóláncon, és részt vehetek a terápia előtti és utáni megbeszélésen. A kreatívkodsást is elővettem, most épp egy macit horgolok, nagyon cuki, de ez a kisállat horgolás nem az én műfajom.

Pünkösd vasárnap van. Hosszú évek óta az első Pünkösd, amikor nem megyek templomba. Már rég óta nem tartozom egy gyülekezethez sem, nincs lelki otthonom. Nem hittem volna, hogy ez ennyire fontos. Ujjonganom kellene, hogy a keresztyénség nem egy vallás, hanem a kapcsolat az Élő Úrral. Ez helyett nem találom a helyem, nincsc közösségem...

 

És végül (hogy megédesítse ezt a posztot :) ) egy zseniális brownin muffin recept Holsby-ból (35 db lesz ebből az adagból)

12 eggs,

650 gr. butter,

1.5 L sugar,

5.5 dl cocoa powder,

2 tsp vanilla

9 dl flour

A hozzávalókat összekevered, és tűpróbáig sütöd.

Tervek

Annyi minden van a mindennapokban, hogy se kedvem, se időm arra, hogy bekapcsolajam a számítógépet.

Szülőklubot szervzek az iskolában, nagyon izgalmas már az igényfelmérés is (kérdőív szerkesztés, feldolgozás, kiértékelés), a team ülések szervezése, és a témák összeállítása pedig rengeteg munkával jár (legyen elég annyi, hogy ma az igazhtóhelyettes hazazavart, mert zárta a tanárit :) ).

Bejelentkeztem egy Önsegítő szocioterápiás csoport autizmusban érintetteknek  csoportba szakmai megfigyelőként. Izgalmasnak ígérkezik.

Régóta vágyom arra, hogy elkezdhessek segítőbeszélgetést, lelkigondozói beszélgetést vezetni. Eddig nem találtam olyan helyet, ami megfizethető lene számomra. Eddig. De ma megállapodtam egy fiatalokból szakmai csoporttal, akik közösen bérelnek egy lakást, hogy a költségek senkit ne terheljenek meg. Májustól elkezdem az egyéni személyközpontú segítőbeszélgetéseket, és júliustól pedig a család- és párterápiát.



Az vagy, amit teszel

Hallottatok már a  Hősök Tere Projektről?  Ha nem, katt ide, érdemes :)

 

Képzeljétek, tegnap megkeresett egy szülő, hogy szeretné. ha a kislánya járna hozzám hittanra. A kislány óvdás, autista, és értlmileg akadályozott. Az anyuka tud egy másik kisgyerekről is, aki járna hittanra. Ez most egyszerre öröm számomra, de egyszerre félek is. Ha majd jutok valamire (mit tanítsak, hogyan...stb), akkor megmutatom hol is tartok a tanmenetben, szemlélteő eszközökben.

Mindennapok

A suli, az új munkakör, a képzések... nemcsak kitöltik a mindennapjaimat, hanem az összes gondolatomat, energiámat lekötik, ha hazajövök nincs kedvem a gépet bekapcsolni, mert még a napi dolgokkal foglalkozom.

Úgy csöppentem a tanulásban akadályozott, és az értelmileg akadályozott gyerekek közé, mint Pilátus a Credoba. Nem csak napközizek, hanem mozgás órát is tartok. Hogy ne kontárkodjak, nyáron megyek az Alapozó Terápia képzésre, ami nagyon hasznos lesz majd a munkámban. Az AT egy komplex idegrendszer fejlesztő terápia, az elemi mozgásokat fejleszti, amivel fejleszthető az írás, az olvasás, az emlékezet... Sok mindenre hasznos ez a terápia (beszédfejlődés; írás-, olvasás- és írásgyengeség; túlmozgások...), lelkes vagyok nagyon. A képzés előtt 1 könyvet ki kell olvasni, és meg kell tanulni ( a tanfolyam számonkéréssel kezdődik majd), viszont az ajálott irodalom (2 könyv)  sokkaljobban érdekel, így azokat is ki fogom olvasni.
Még van 6 államilag finanszírozott félévem, ha Isten is engedi és éltet, 2016-ban elkezdem a Bárczin a kiegészítő képzést. Majd írjátok a fejfámra, tanulmányait befejezte :D
 

Van egy autisztikus kisfiú az osztályban, tudjátok K. aki 2 hét alatt megjegyezt ki is vagyok :)A mozgás óra végén, az utolsó 5 percben mindig le szoktam kapocsolni a villanyt, a gyerekek a földön fekszenek, én halkan énekelek egy dalt (mostanában a tavaszra tekintettel a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt). Közben egy nagy labdát gurigatok a hátukon. K. a múlt héten így szólt amikor az ő hátán gurigattam a labdát: Ez nagyon jó! Na, ilyenekért érdemes tanárnak lenni.

Ma festeni fogunk a gyerekkel. Izgulok, mert nem lesz a gyógyped. asszisztens (suliban van), a gyerekek nem szoktak kézműveskedni az osztályban (a rajz órát egy másik tanárnő tartja a saját termében). Új helyzet lesz a gyerekeknek, hogy a saját termünkben fogunk festeni.

Már vannak "sikereim" is, velem kezdtek el ebéd után pihenni és zenét/mesét hallgatni. Nagyon megszerették a Mazsolát (Für Anikó meséli, tényleg zseniális), és már a barokk muzsikát is élvezik kb. 10 percig. Ma Valdira fogjunk festeni a nyuszikat:) Bár az egyik kislány tegnap azt mondta nekem, hogy ő királylányt fest majd. Ma csak a tempera, meg Vivaldi a biztos :D
 

A suliban szülőklubot szervezek. Már megvannak azok, akik az alkalmakon segítenek tudásukkal. Meglepődésemre négyen (3 pszichológus, és egy mentálos) is igent mondtak a felkérésemre. Már összeállítottuk a kérdőívet a szülőknek, a tavaszi szünet körül kiosztjuk, májusra kiértékeljük, és a kérdőívek alapján összeállítjuk a témákat.
 

Június közepén véget ér a családterápiás képzés, írásban vizsgázunk, az órai jegyzetek mellett (a 13 képzési alkalommal 55 gépelt oldalt jegyzeteltem, kb 80 oldal lesz a 20 alkalom), 4 könyvet kellene alaposan átolvasni.

 

Nem fogok unatkozni az elkövetkezendő hetekben.

 

Szinte nem kötök, nem horgolok, blogokat nem olvasok. Ezen is változtatni kell...

 

Felétek mi újság van?

 

Útravaló

Tanárélet

Fura ez a munkaidő. Amikor az irodában dolgoztam, akkor napi 8 órát ültem a gép előtt (plusz a fél óra ebédidő). Az egész napomat elvette a munkaidő, de semmilyen munkát nem hoztam haza, és maradt energiám a kötésre, horgolásra, olvasására. Most viszont csak délre megyek, és 4-ig dolgozom (kivéve pár alkalmat, amikor ügyeletes vagyok, meg amikor óráim vannak). Eddig minden nap hamarabb bementem (fénymásolni, konyvtárba...), és esténként is az iskolával kapcsolatos dolgaimat csinálom. Az elődöm szerencsére készített napközis tervet egész évre, azzal nincs dolgom. Ezekkel bíbelődöm esténként:

- A mozgás órákra tanmenetet készítek, a gyakorlatokat már kitaláltam, de a gyerekek kevesebbet tudnak, mint amire számítottam, ezért most azon ötletelek, hogyan lehetne játékosabbá, egyszerűbbé, érthetőbbé tenni a gyakorlatokat.

- A rehabilitációs óráimra fejlesztési tervet kell készítsek, ami tök nagy meló. Szerencsére az anamnézis a képességfelmérő bizottság jellemzése alapján már megvan, de a feladatsorok, a havi ütemezés...stb. is bőven ad munkát.

- A havi értekezleten azt beszéltük meg, hogy a szexuális nevelést már az 1.osztályban elkezdjük délutánonként (nem kell megijedni, 1.-2. osztályban a higiéniáról, a testsémáról beszélgetünk). Szerencsére az 1. osztályos napközissel nagyon jóba lettem, így közösen készítjük el a tanmenetet. Ezekhez keresek hívóképet, amiket majd lelaminálok...és indulhat a munka :)

- A mi osztályunk nagyon barátságos kis csapat, az iskolapszichológus a nehezebb élethelyzetben lévő gyerekekhez megy. Viszont nálunk is lenne mit fejleszteni, ezért azt beszéltem meg a pszichológussal, hogy hetente 2-3 délután beszélgetőkört tartok a gyerekekkel. Majd néha összeülünk egyeztetni, hogy ha már foglalkozom a gyerekekkel, akkor úgy tegyem, hogy az szakszerű legyen.

Az elmúlt közel 2 hétben, egy oldalt nem olvastam a könyvemből, egy bloghoz nem tudtam kommentet írni, és kb 30 percet horgoltam. Várom, hogy visszaálljak a megszokott kerékvágásba :)

Ezt tegnap kaptam egyik kislánytól. Meghatódtam. Nem csak azért, mert az elmúlt 7 évben a munkatársaimtól, az orvoslátogatóktól sosem kaptam ilyet :D

Van egy autista kisfiú az osztályunkban, arra számítottunk a délelőttös kollégámmal, hogy kb. 2 hónapra lesz szüksége K-nek, hogy megjegyezze ki vagyok. Minden nap bemutatkozom K-nek, amikor bemegyek az osztályba Szia K., én vagyok a Zsuzsa néni, és én leszek veletek délután. Szinte minden nap, ebéd után meg szoktam tőle kérdezni: K. tudod ki vagyok? Eddig csak nézett rám, mint akit sosem látott. Tegnap (1,5 hét után!!!) viszont ezt válaszolta Igen, te vagy a Zsuzsa néni! Annyira megörültem, hogy adtam neki egy puszit, ő pedig gurgulázva nevetett :D

Mozgás órán a nagymozgások fejlesztésénél az utolsó feladat az óriásjárás. Nehezen megy nekik, meglepően az, hogy a karjaikat a fülük mellett nyújtva tartsák. Próbálom őket motiválni: Aki eléri a plafont, kap tőlem egy nagy puszit! Ketten is felnéznek, mire az egyik szomorúan megállapítja Nem tudom elérni.

A zeneterápián éneklik és mutogatják a tanár bácsival a Nád a házam teteje... csodálatos ópuszt. Tegnap az Alma együttest egyik cd-jét hallhattuk, ahol felcsendül a zeneterápiás dallam. A gyerekek ledöbbenve szólítgatnak engem:

- Zsuzsa néni! Zsuzsa néni!

- ?

- Mi ezt ismerjük!

Összeállt nekik, ami a cd lejátzóból szól, azt ők is ismerhetik :D

Hát így mulatunk mi a 2. osztályosokkal :D

Változás, tervek

Már elég régóta motoszkál bennem, hogy munkahelyet szeretnék váltani. Nem gőzerővel, de kerestem a lehetőségeket. És ahogy ez lenni szokott, akkor hallottam egy nekem tetsző állásról, amikor épp nem kerestem. December közepén a villamoson összefutottam valakivel, aki egyik iskolában napközis, ahol én hittant tanítottam. Ő szólt, hogy van náluk üresedés, jelentkezzek hozzájuk. Jól ismerem az igazgatónőt, jóban vagyok néhány ott dolgozó pedagógussal is, így esett, hogy december 30.-án voltam állásinterjún. 

Január elején felmondtam az irodában, február 2.-án kezdek a suliban, mint napközis tanító néni. Sűrű, de izgalmas időszak elé nézek, vissza kell rázódni a gyerekek közé (úgy készülök, mint aki még sosem tanított, pedig de :D), ha hittan órát is tartok, akkor tanmenetet is kell írnom, és persze óravázlatokat...

Most kezdődik a családterápia izgalmas része, februártól lehet menni megfigyelőnek, azaz hogyan zajlik élőben egy családterápiás segítő kapcsolat. Júniusban lesz egy komolyabb vizsga a 200 óra alaptanfolyamból, az órai vázlataim már kb 70 gépelt oldalt tesznek ki, és csak a képzés felénél járunk.

Ha vége lesz a tanévnek, rögtön kezdődik a mozgásterápiás tanfolyam, mert a suliban arra is szüskégem lesz. Baromira izgalmas, hogyan fejleszthető az olvasás, és az írás a mozgással. Mostanában elég sok ilyen cikket olvasok a neten.

Mindeközben nagyon szeretnék segítő beszélgetéshez klienst (és helyet) találni, mert az nagy szerelem. Tavaly június óta nincs kliensem, és ez most nagyon hiányzik. Persze megvan a csoportom, akiket nagyon szeretek, de nagyon más csoporttal dolgozni.

Ígéret, leves

Mai ígéret: Jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére. (5Móz 8,7) Legyen így :)

Pikáns édes-savanyú leves ebédre. A recept Norvégiából van, ahol most épp havazik, nálunk szinte tavasz van, de sebaj, van rénszarvasos tálkám :) 

Recept a Troll a konyhámban blogról

Államvizsga, fog, ekcéma

Szerdán végleg befejeztem a tanumányaimat a mentál szakon :) Végiggondoltam ezt a közel 2,5 évet, és nagyon megdöbbentem, mert ebben az idősazkban csupa meghatározó dolog történt velem. A képzést 2012 nyarán kezdtem a 150 óra önismerettel (ez a diploma feltétele). Azzal, aki tartotta a csoportot, nem jöttünk ki, és most ősszel tudtam meg, hogy a saját maga bevallása szerint borderline személyiségzavara van. Azon a nyáron az anyukám haldoklott, majd meghalt,  és ez a pszichológus nő a szexuális életemmel vegzált, (egyébként mindenkit!) és finoman közölte velem, hogy az egészéges személyiségű embereknek nincs szükésgük a vallásra. Nem hittem volna, hogy egy keresztény országban fognak üldözni a hitemért. Akkor értettem meg a zsidókat, mit jelent nekik egy-egy antiszemita megjegyzés, milyen indulatokat vált ki belőlük, hogy az identitásuk forrását kérdőjelezik meg. A képzés alatt minden félévben költöztem, többek között mert megértettem sokmindent, amit aztán aprópénzre váltottam a hétköznapokban. Megértettem azt is, hogy  a  jelenlegi munkahelyemet ott kell hagyjam, mert a túlterheltség-kiégés-depresszió-idegi kimerülés minden fázisát végigjártam már, és látom a kollégáim is, és ahogy hallom a beszélgetéseiket, ők is hasonló helyzetben vannak. A szakdolgozatomat a munkahelyi stressz csúcsán, egy költözés, és egy albérlőváltás közben írtam meg. Olyan is lett. A konzulensem és az opponensem is nagyon kedvesek voltak, nem voltak szigorúak, mindketten 4-est adtak rá (én max elégségest adtam volna magamnak).

Hétfőtől fájt a bal alsó 6-os fogam (cataflammal mentem államvizsgázni). Életem első foghúzása lett a vége :( Mondtam is a dokinak, nagyon félek, ez életem első foghúzása! Mire ő: örülök, hogy együtt élhetjük ezt át. Nekem az a 1,5 óra, amit a fogorvosi székben ültem, kevésbé okozott örömöt. Két félelmetes mondat is elhangzott a foghúzás alatt: "meg akarom menteni az ötösét is", azt hittem ez után már semmi nem jöhet, de igen :( "nem akarom átvágni az állkapcsát". Na, ekkor örültem, hogy nem mentem el valamelyik állami szájsebészetre, azt hiszem ott nem küzdött volna ennyit értem egyetlen doki sem. Annyira be voltam parázva, hogy a doki egyszer meg is kérdezte jól vagyok-e, azt hitte elájultam.

Ekcémás lett a bőröm, nyár végén-ősszel kezdődött. Bőrgyógyászhoz nem tudtam még eljutni, biztosan azért, mert még nem olyan csúnya az arcom.  Akinek már húzták a fogát az tudja, hogy 2-3 napig nem szabad tejterméket enni, és ez alatt a 2 nap alatt eltűnt az ekcémám. Egyébként nem szoktam sok tejterméket enni, pl. sosem iszom tejet/kakót, nem szeretem az ízét, a kávémba teszek max 1 dl-t. Szóval ki kell iktassam a tejtermékeket az étrendemből. Nem lesz nagy érvágás, a joghurt fog hiányozni, de azt sem ettem minden nap...