Tengerre nyíló kapu...

Itt volna most jó...

képek innen

Citromos krémes

A vasárnapi piknikhez :-)

Gyerekkorom egyik kedvenc sütije a krémes. Persze, akkor nem Meyer citrommal kergetett az asztal körül anyukám, hanem egyszerű főtt vaníliakrém volt benne. És édes,  nagyon, bár gyerekként ez cseppet sem tűnt fel, talán másnak sem, mert egy nagy tepsi simán elfogyott egy hétvégén...:-) Még   a citromos krémmel is édesnek találtam, de az étcsokoládés bevonattal a tetején komolyodott és irtó elegáns lett. Egyébként hamar megpuhul, ez jó, mert nem kell sokat várni a kóstoláshoz, és bizony ette mindenki, aki a konyhában járt....

kép nincs az én sütimhez, ez a kép innen van, és itt egy másik citromos süti receptet olvashattok

Hozzávalók: (4 lapos 20*30-as süti)

A tésztához:

1 nagy tojás

5 dkg vaj

1,5 ek méz

10 dkg porcukor

1 csapott tk.szódabikarbóna

24 dkg liszt plusz a nyújtáshoz kb. 5 dkg

A  citromkrémhez

2 tojás sárgája

6 dkg cukor

100 ml meyer citromlé (vagy 60 ml sima citrom és 30 ml mandarin lé)
2 (meyer) citrom lereszelt héja
25 dkg vaj

A vajat, a mézet és porcukrot gőz fölött összeolvasztom, csak oldódjon fel épp a cukor, főzni nem kell, és hagytam kihűlni. Ezután belekevertem a tojást, a sütőporral elkevert lisztet, és egynemű tésztává gyúrtam. Elég gyenge volt még a tésztám, mert a tojásos-mézes cucc nem volt eléggé kihűlve, így hűtőbe raktam két órára.

A citromkrém első négy hozzávalóját vastagabb vízgőz felett, habverővel folyamatosan kevergetve összefőztem, addig amíg enyhén, de jól érzékelhetően besűrűsödött, majd hozzáadtam a kockákra vágott vajat és a hűtőbe tettem.

A tésztát 4 fele osztottam, és egyenként   20x30 cm-es vékony lappá nyújtottam az adagokat. A munkalapot, nyújtófát, tészta tetejét nagyon lisztezni kell, mert különben ragad, szakad, ez nem a kezdők süteménye, csak gyakorlott sütőknek ajánlom. 180 fokos előmelegített sütőben 5-6 perc alatt kisülnek a lapok.

Amikor a lapok kihűltek, megkentem azokat sorban a citromkrémmel, a legtetejét pedig bevontam 10 dkg étcsokiból és 0,8 dl tejszínből készült csokibevonattal: a tejszínt szinte forrásig melegítettem,  a tűzről lehúztam, és ezután az apróra tördelt csokira öntöttem, ami ez alatt az idő alatt kicsit visszahűlt, 5 perc állás után simára kevertem.

Legyetek derűsek a hosszú hétvégén:-)

Máma már nem hasad tovább

Jóéjt... bárhol is vagy...

 

 

 

Gyerekek

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam:

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

 

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beakadt

a lemez... Pénteken hallottam ezt a mondatot, azóta gyönyörködöm benne

 A figyelem szeretetet szül

Grace Robertson képe

Éjfél

Két felleg ül az esti ég
nehéz hajában és egymásra dörmög, 
éjfél van, összebotlik ép
siralmas szerda és hitvány csütörtök.

Fű nő, rügy izzad, hallgatag
gubók ölében készül már a lepke,
halat pólyálgat a patak,
gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

Gyöngy pára száll pilládra is,
a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,
hajadban kislányos, hamis
fogócska izgató emléke hál még.

Oly szép vagy és oly fiatal!
s én arra gondolok, amíg csodállak,
hogy vár talán még diadal
és várnak még beszédes pálmaágak!

Vasárnapi piknik

Kedves, szívet melengető történet. Talán másnak is. Szép vasárnapot :-)

Ismerős?

 Ismerős!

És akkor a recept, és a kép a Troll a konyhámban  blogról.

Hozzávalók:

2 db érett banán

1 bögre zabpehely (2,5 dl)

1 fél marék dió/mandula durvára vágva

Az érett banánokat krumplinyomóval összetörtem, hozzáadtam a zabpelyhet, majd a mandulát. Kanállal egyforma kis halmokat tettem egy sütőpapíros tepsire és 170 fokon 15 percalatt megsütöttem őket, majd rácson kihűtöttem őket. Nem egy bonyolult dolog, a diót vagy mandulát csokira is lehet cserélni, ha valaki nagyon szeretné.

Csak a zene

... mezítláb, a szoknya szélébe kapaszkodva, pörögve-forogva :)

Disconnect & enjoy

Még 2011. októberében szerveztek egy disconnect day-t, vagyis azon a napon több ezer ember önként kihúzta a szerkentyűjét (mobil, iphone...)valamennyi ideig - egy-két órára, vagy akár egész napra. Ez idő alatt, a valóságos kapcsolatokban találták meg az örömüket, a házastársukkal, a gyermekeikkel, a családjukkal, magukra szánták azt az időt vagy Istennel csendesedtek el. Követendő példa...

Hangosan-hangosan

Délelőtti hangulat - táncolni is ér...

Induljon jól a hét

vigyázzunk magunkra, egymásra :)

 kép innen

Vasárnapi piknik

A hét minden napjára jusson nektek elég lendület, energia, fény és öröm :-) 

 

 

 

 

Könnyedén

Guruljanak könnyedén ma is a dolgaink - legyen minden kerek :)

És akkor írom a receptet a vasárnapi piknikhez:-)

3 egész tojást habosra keverek  
20 dkg cukorral
hozzáadok
30 dkg réteslisztet
pici szódabikarbónát vagy sütőport (én mindkettőből szoktam tenni egy-egy csipetet)
30 dkg reszelt almát 
amivel ízesíteni lehet: reszelt citromhéj/narancshéj, csokidarabok, diódarabok
én szoktam úgy készíteni, hogy a liszt felét mákra cserélem és meggyet dobálok bele (szerintem ez a csúcs :-) 

Szép hétvégét mindenkinek!

+1

A kicsi lányommal játszótereztem délután. Előtte egy +1 helyen fagyiztunk-sütiztünk, és most is hagytunk ott blokkokat.
Ő ezt nagyon élvezi, és mindig boldogan rajzolgatja rá az üzeneteit. Ma azt írta az egyikre : Mosolyogj!

Rengeteget kérdezgetett ma is az életről a 6 évesek hatalmas gondolataival :) Aztán visszacsöppent a saját kis szintjére, és elmerült a játszótér varázslatos világában.  Egyszer csak hozzám futott és azt mondta szerzett egy kis barátot, akit szeretne elküldeni a cukrászdába, hogy elkérje a blokkot.
Kérdezem: - Hogy jöttél rá, hogy neki van szüksége arra a blokkra?
- Anya, hallottam amikor kérdezte anyukájától, hogy elmennek-e fagyizni, és Ő azt válaszolta neki, nem tudunk, nincs pénzünk - válaszolta.
- Kicsikém, lehet hogy csak nem hozott magával pénztárcát az anyukája most, vagy nem szeretné ha fagyizna talán mert nem rég gyógyult meg, de más oka is lehet ennek, nem csak az, hogy nem tudják megvásárolni azt a fagyit - húztam magamhoz mosolyogva.
- Nem anya, megkérdeztem tőle... nincs pénzük rá - s közben guberálni kezdett a táskámban - Előhúzta a féltve őrzött, nehezen kikunyerált nyalókáját, és megkérdezte: Neki adhatom?
- Neki, ha ezt szeretnéd...
- Ezt szeretném. Elmondhatom neki, hogy elmehetnek a fagyiért, amit ott hagytam?
- Hát még szép! Menj! - néztem utána könnyes szemmel, büszke szívvel.
Az én gyerekem, aki meg akarja, ezért meg is fogja változtatni a világot...