Lassú vagyok

Már majdnem 1,5 hónapja kaptam egy díjat Orsolyától. Amit örömmel elfogadtam, és ma reggel hasított belém, hogy nem tettem közzé itt,  és nem adtam tovább. Köszönöm Orsolyának, hogy rám gondolt, és azt is hogy türelmesen megvárta amíg összeszedem magam :-)

Akiket nagyon szeretek olvasni, nekik adom tovább ezt a díjat: Zsuzsának,  azért mert olyan szépen ír arról, hogyan lehet ma Krisztus szolgájaként feleség lenni, gyereket nevelni, szeretni... A másik díjat pedig egy kreatív Szuperpótnagyinak küldöm.

Tudom, hogy vannak szabályai a játéknak: add toább, nevezd meg azt, akitől kaptad, hagyj kommentet... Én ezeket nem kérem tőletek, mert ígyis-úgyis szeretem a blogjaitokat :-)

Kívánságlista

Nem  egészen  egy éve a kívánságlistámon ilyenek álltak: 

- nyaralás a csajokkal a tengernél

- elköltözni Óbudáról, hogy ne kelljen a néni rigolyáit hallgatni

- sok-sok színes könyv (utikönyv)

- hetente legalább 2x futni a Margitszigeten

- minél többször együtt lenni a barátaimmal

- heti jópár program (színház, mozi, kávézás...)

Ma ilyenekre vágyom:

- mosogatógép

- magány

- csönd

- pihenés

- messzire elkerülni az orvosi rendelőket, kórházat

És ti mire vágytok?

Kép az internetről.

Szerelem, pasta, tenger

Tavaszköszöntő mozizásnak kiváló:

A történet felejthető: az „olasz csizma” sarkánál Lecce városában él a tésztagyártó Cantone család apraja-nagyja.  A családban mindenkinek titka van: a nagymamának, aki a szerelme testvéréhez ment hozzá és ez egész életében végig kíséri (60 év után sikerült öngyilkosnak lennie), a fiatalabb fiú római tanulmányai befejeztével tér haza, de elárulja a családi üzletet irányító testvérének, hogy vissza akar térni a fővárosba, mert író ambíciói vannak, és azt is bevallja, hogy homoszexuális, a családfőnek, aki évtizedek óta csalja a feleségét, a feleségnek, aki minden erejével próbálja összetartani a széthulló családot és a két felnőtt fiúnak, a nagyobbik fiú is homoszexuális, évek óta szerelmes egyik alkalmazottjukba, ezt a nagyobbik el is mondja egy családi-üzleti vacsorán, melynek következtében a nagyobbik fiút apja ki is tagadja. Persze van jó sok kajálós jelenet, meg gyönyörű tájak, nekem a zene is tetszett.

Irodai romantika

Grafomániás vagyok. Toll-, ceruza-, radír-, és filctollfüggő. Rajongok a szép füzetekért is. A munkahelyemen az összes kollégámnak együttvéve nincs annyi íróeszköz az asztalán, mint nekem.  Az irodai kis tolltartó nem bírta el az eszközeimet (mindig felborult, ezért 2 tolltartó volt az asztalomon, az meg nem praktikus...)

A baloldali kép otthon készült kedvenc jávorszarvas csordámmal. Nekem egyáltalán nem okoz problémát a Szent Márk tér képe a háttérben :-) Nem csak azért mutatom meg azt a képet, hogy láthassátok a lakótársaimat, hanem mert az a színhelyes kép. A jobb oldali kép az irodai asztalon készült.

Tegnap este kukoricás bulgur volt a vacsora, és a kiürült kukoricakonzerv dobozát maradék fonallal körbehorgoltam, ami remek tárolója az irodai cuccaimnak: jó sok toll belefér, nem borul fel... :-)

Kis történelem lecke:

1861. március 17-án kiáltották ki az egyesített Olasz Királyságot. Érdekes, hogy ennek az egyesített Olasz Királyságnak akkor még nem volt része sem Velence, sem Róma. 

Az olasz egységet egy jó kis neszkávéval ünneplem, ebédre majd rendelek egy pizzát és meghallgatom ezt a dalt jónéhányszor  :-)

Márciusi

Eredetileg Szent Patrik képét kellett volna erre a hónapra hímezni, de nem tudtam megbarátkozni  vele, pedig igyekeztem. Elolvastam a róla szóló történetet többször is, mégsem tudtam megszeretni a márciusi képet. Ezért elkezdtem gondolkodni, mi az ami márciushoz kapcsolódik és szívemhez közel áll? Hamar jött az ötlet, hogy március  15-i ünnepséghez kapcsolódik majd ennek a hónapnak a képe: márciusi is, magyar is, szép is, szeretem is :-)

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is -
ne bot és vászon -
légy zászló.

(Kosztolányi Dezső:Zászló)

A kokárda mintáját itt találtam, de nem pontosan követtem a leírást, le kellett kicsinyíteni, illetve elforgatni, mert a SAL kerete adott méretű...

Tudatos vásárló

Olaszországban lettem tudatos vásárló. Azok, akik között éltem nagyon öntudatosak és büszkék arra, hogy olaszok. Megtanultam tőlük és természetessé vált, hogy igyekezzek mindenből hazait venni, még akkor is, ha az drágább.

A Nők Lapjában olvastam ezt a cikket, amin igen sokat gondolkodtam, és ahhoz, hogy bojkottáljam a kínai cuccokat, gyáva vagyok, de ahhoz van elég bátorságom, hogy ezután is a magyar termékeket keressem (ruha, cipő, zöldség-gyümölcs, tejtermék...) és vásároljam a jövőben (is). 

Szombaton elmentem a kedvenc piacomra, és tudatosan kerestem a Tájboltot. Vettem 2 kiló almát (másra nem volt szükségem onnan), fizetés közben (majdnem 700Ft) megkérdeztem honnan valóak ezek az almák. Az Tájbolt eladója szemrebbenés nélkül, a legtermészetesebb hangon ezt válaszolta: az egyik Németországból, a másik Ausztriából. A becsapással/átveréssel nagyon könnyen és nagyon hamar a cifra összeomlás szélére lehet sodorni, de mindig is a hazugság volt az aranyérmes vérnyomásnövelő nálam. Szóval gyorsan elszámoltam 23647585-ig magamban, majd mosolyogva közöltem az eladóval, "jah...akkor köszönöm nem vinném el ezeket, nem vagyok én a magam ellensége, magyar árútért adok többet, de ha külföldi árút veszek ott fontos a jó ár". Szegény meglepődött, magyarázkodott, hogy csak magyar árúból nem tudnák fenntartani a boltot. Aztán szétnéztem, és valóban a magyar Tájboltban csupa külföldi árú van (olasz tészta, osztrák és német alma...). Csalódott voltam és elkeseredett, hogy legyek én így tudatos vásárló?! Amíg ezen gondolkodtam, elmentem a Cserpeshez, és levezetésként vettem 2 tejfölt meg egy Túrórudit.



Kép innen.

Muffin

Anyukán napok óta nyúz, hogy süssek neki muffint. Nehezen vettem rá magam, mert én nem szeretem a "süteményvéget".  Ráadásul elég pörgősek  a napjaim a hétközi sütések nélkül is: munka, utána piac és/vagy közért, sietek haza mert főzni kell (nem szeretem ugyanazt enni
2-nél többször...).  Szóval az esti konyhai-programot igyekszem olyan gyorsan lezavarni, hogy Gordon Ramsey idegbeteg kapkodása tankonyhának tűnik az én villámkajáim mellett. Nem csoda, hogy napokig kerestem olyan receptet, ami diétás, egyszerű, lehessen őzgerinc formába is sütni és kevés macera van vele.... Hosszú keresés után találtam rá erre a receptre. Kicsit változtattam rajta:

Hozzávalók:

• 4  alma
• 2 tojás
• kevés édesítőszer
• 25 dkg zabliszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1/2 csomag sütőpor,és egy pici szódabikarbóna
• fahéj
• durvára darált dió, mazsola, aszalt vörösáfonya, aszalt szilva
• 1/2 narancs lereszelt héja
• 1/2 narancs leve 

Elkészítés:

• A megpucolt almákat lereszeljük
• Hozzáadjuk a tojások sárgáját
• A fehérjét felverjük pici sóval és a többi hozzávalóval együtt az almás alaphoz keverjük
• Ragacsos massza lesz, amit a) muffin papírba b) sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe öntünk.

Hamvazószerda

van ma, tehát túl vagyunk a farsangon, a „vigadozás, tréfálkozás idején”, és elérkezett a böjti időszak, amely húsvétig, Jézus Krisztus halálból való feltámadásáig tart.  Kedves Újszövetség professzorom mondta mindig: Jézus egész élete böjt volt. A szeretet az igazi böjt.

Kitartás!!!:)

"Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncél hiába erőlködik és tiltakozik."

(Juhász Gyula)

Párna projekt

Már régebben elkészült a kék és zöld hatszögekből horgolt párna, de csak most jutottam el odáig hogy lefotózzam... A hátulja gombokkal záródik, kényelmesen ki lehet venni a kispárnát belőle, ha úgy adódik, hogy ki kell mosni a huzatot.

Vasárnapi virágaim

Téltemető

Ezen a hétvégén Mohácson űzik a telet. A mohácsi férfiak kifordított bundát és félelmetes, faragott álarcot vesznek, hogy végre elkergessék a zord telet. Egyébként a busójárás az  UNESCO szellemi örökség listájára is felkerült már, az enyémen is rajta van igen rég, de még sosem tudtam elmenni és megnézni. 

Egyébként nem értem, miért kell a magyar gyerekeket halloween-kor hülyeségekkel riogatni, vigyék el inkább  őket Mohácsra így a tél végén, garantált a sikoltozás a 40 kg-os maszkok láttán :-P

Kép  innen.

Március?

Reggel, amikor megláttam a havat a kertben üvöltöttem az időjárással egy sort, hogy menjen már a francba. Undorító.

Hol marad a tavasz?

Ugye fáztok ti is? Pedig már tavasz van papíron... Igyatok egy jó kis forró csokit! Az majd felmelegít :-)