Lassan itt a tanév vége, június elején véget ér az első év. Bár még 2 nap tanulás lesz májusban, számomra is furcsa, de elkezdtem lezárni ezt a tanévet. Ez a tanév, amit magam mögött hagyok, sokmindenre megtanított, sokmindent átrendezett bennem,
ezeknek a dolgoknak helyére kell kerülnie lelkem polcain. Levonom a szükséges
konzekvenciákat, és mint egy mérlegen „megmérem” az életem. A lelkemet úgy képzelem el, mint egy kamrát. Minden egyes történés,
esemény, ami valamilyen módon hatott rám, az megbolygatta a kamrám
rendjét is. Egy-egy krízis után talán még a lisztes zacskók is
felborultak, a krumplik szétgurultak, és talán minden ragacsos a méztől... Ahhoz, hogy sütni, főzni tudjak... először rendet kell tenni a polcokon.
Minél nagyobb a káosz, annál hosszabb idő telik el vele, de annál
nagyobb szükség van rá. Helyére kell kerülnie a szakítás
fűszeresdobozának, jól látható helyre, hogy emlékezzek mindenre, ami szép
volt és kell még, és arra is ami fájt, és nem akarom többet. A meg nem kapott elismeréseknek üres üvegeinek is kell hely, hátha kerül bele valami a következő rendrakásig. A megtartott és megszegett ígéretek édes és keserű
falatkáinak is keresni kell egy megfelelő zugot. Minden, ami
velem történt ebben a tanévben, a részemmé is vált: tapasztalássá, tanulássá, tudássá
érett bennem, alapanyaggá, amiből újat hozhatok létre. És az érdekes, hogy ugyanaz a liszt, ugyanaz a cukor, ugyanaz a fűszer, ugyanaz az
edény, és mégis esély van arra, hogy az eredmény egy sokkal finomabb,
ízletesebb legyen. Ugyanaz és mégis
más. Jobb, akár.
kép a pinterstről
Te szét szoktál nézni a saját „éléskamrádban”? Rendet
látsz, vagy összevisszaságot? Hogyan kezdenéd el a pakolást?
Nekem fontos ez rendrakás a lelkem polcain, így látom jól, hogy mi mindenem van, és mi minden csoda sülhet ki belőle :-)