Úton

Nem titok, hogy  az önismeretek után nagy lelki söprögetéseket tartok, volt, amikor igencsak sikerült meglepődni, mi minden van egy-egy poros, pókhálós sarokban. Az önismereti folyamatot leginkább a kötéshez-horgoláshoz tudnám hasonlítani: egy valamit tudok biztosan: kötni/horgolni szeretnék. Megy az agyalás milyen fonalat, milyen mintát, milyen tűt válasszak. Aztán elkezdem, lebontom, újrakezdem, megunom, sarokba teszem a félig kész munkát... és minden kezdődik elölről (új fonal, új minta, új tű választása). Volt a kötős csoportban valaki, aki, azt mondta több, mint 50(!!) megkezdett munka van a tűin. Valami ilyesmi az önismeret is, előjönnek témák, amiket fontosnak tartok, dolgozom velük, aztán mégsem jutok velük semmire; vagy játszanak mások, akiknek a történetében apuka, anyuka, testvér, betegség, érzelem... vagyok, belebújok a bőrükbe és engedem, hogy ők beszéljenek a rokonaikkal. (semmi okkult nincs benne, sima drámajáték, csak nehéz megfogalmazni)

Hiába nem húztam be a székem (nem voltam főszereplő), elképesztő érzés volt a saját helyzetemre rádöbbenni mások játéka által. Volt pár mondat amiből kiderült, mi a probléma a problémáimmal, és hirtelen, egy mozdulatból, egy mondatból, egy plusz kis információból... kiderült  mik mozgatnak engem belülről. És nálam rögtön elindult egy belső kötés-horgolás,  átrendeztem a megkezdett munkáim, bontottam, újra szedtem a szemeket, előszedtem régi porosodó félkész munkát is a kosár aljáról, persze sok-sok könnyel kísérve; átértékelődött és helyére került sok minden, ami eddig homályos volt és érthetetlen. Nagyon durva.
Ilyen ez a horgolt boleró is, aminek a mintája tetszett, de sálat szerettem volna belőle. Az eredeti a lila, nem sok köze van ahhoz, amit én horgoltam. Mondom, olyan ez, mint az önismeret: valaki mond valamit és én saját tempómban, saját ötleteimmel, saját ízlésemmel... szinte teljesen mást hozok ki belőle...

Fonal: Lamana Cosma 60% pima pamut 40% modal fonal

Tű: 6-os

Méret: 155cm*45 cm

Súly: 18 dkg
Fotókat a Barkában készítettük