Ma reggelre a leanderemet (amit én gyökereztettem) ellepték a levéltetvek (sárga bogarak). Volt fokhagyma koncentrátumom (meleg vízben fokhagymát oldottam) amit felhígítottam és gyorsan lepermeteztem. Remélem, hogy a tetvek elmennek, a leander megmarad...
Nincs férjem. Leszögezem, szeretnék férjet, családot, gyerekeket... Voltak kapcsolataim, 3x álltam a házasság küszöbén, de mindannyiszor Isten közbeszólt. És én engedelmeskedtem Neki. Belátom, tényleg nagy áldás, hogy egyik pasihoz sem mentem hozzá, mert utólag kiderült mindről, hogy csapni való férjek-apák. Azt is beismerem, sok előnye van az egyedüllétnek, pl állati kényelmes, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez. Többször megkaptam már gyerekes barátnőimtől, mennyire irigyelnek, hogy szabad vagyok. Tegnap egy barátnőm (3 kisgyereke van és jelenleg nagyon nehéz élethelyzetben van, ez azért a mentségére legyen) ezt írta a cseten nekem: "szinte irígy vagyok, hogy csak 8 órát dolgozol és 7végén is pihensz. én 14 órát vagyiok szolgálatban. hétvégén is." Igaz, hogy munka után, hétvégén, azt csinálok, amit akarok (azért nem egészen, mert megyek ki anyukámhoz, ami fizikailag is és mentálisan is megterhelő), és esténként azért az üres lakásra hazajönni, nem túl funny. Meg az sem, hogy ha van egy 3 napos hétvége nincs kivel programot szervezzek, nyaralni menjek... Igen, az egyedüllét irígylésre méltó az év 350 napján, de a maradékban ott vannak az ünnepek - egyedül. Nagyon őszintén ki kell mondjam, gyakorlatilag ezen a világon senkim sincs, az apukám meghalt, az anyukám alzheimeres (tegnap reggel, amikor telefonáltam neki, nem is tudta, h velem beszél), a tesómmal pedig nagyon nehéz a kapcsolatom. Azért erős túlzásnak érzem, hogy irígylésre méltó a helyzetem...
Kicsit beszélgettünk még erről, hogy a várakozásba bele lehet ám fáradni... mire azt is megkaptam, az egyedüllétem miatt csak magam hibáztathatom, mert statisztikailag kevesebb a hívő ffi, ezért bárki jön, alkudjak meg, és örüljek.
Úgy érdekelne hogyan szólt közbe.
VálaszTörlésSzerintem nagyon-nagyon rossz lehet egyedül lenni, nekem nehezen menne. Sőt. Viszont vannak kompromisszumok amiket nem érdemes meghozni.
Közvetlen közelről láttam, hogy mennyire tönkre tudja tenni az embereket az egyedüllét, nem tudom, hogy lehet ennek az ellenkezőjét feltételezni, főleg olyannak akinek van családja, hiszen neki volt lehetősége egyedül maradni, míg fordítva nem biztos. Furcsák az emberek.
Csak blogodból ismerlek, de csak az ugrott be, hogy nem vagy egy megalkuvó típus, főleg pasik terén nem, s ott a legfontosabb... csak azért, hogy legyen valakid, nem érdemes, ha nem az "igazi". S mindig mást irigylünk azért, ami nekünk éppen nincs, de szeretnénk, de ha belebújna valaki a bőrödbe, rájönne, hogy mindenkinek csak a sajátjában jó... ugye mindenkire saját keresztje van rászabva... de van, Aki segít vinni, másképp belepusztulnánk...
VálaszTörlésSoha ne alkudj meg! Egy ember sem érdemli meg! Az más, hogy az ember lemond dolgokról, alkalmazkodik..de ahhoz is el kell jutni arra a szintre, hogy már legyen miből visszavenni...érted, hogy mit akarok itt összezagyválni, ugye?
VálaszTörlésÉn sem ismerlek személyesen, de azt gondolom/hiszem, hogy az ember nem fordulhat ki önmagából...csak egy blog kedvéért. Egyfajta kép kialakul Rólunk, akik egymást rendszeresen olvassuk. A versekből, zenékből, idézetekből, a kitett fotókból azért le lehet vonni a következtetést és elképzelni, hogy milyen ember lehet.
Hiszem, hogy jó ember vagy.
És azt is hiszem, hogy a Jó Isten el fogja Neked küldeni a megfelelő társat a megfelelő időben. Biztosan nehéz lehet a várakozás napjait-éveit élni, de abban a reményben kell azt tenned, hogy már közeleg feléd az, akit Ő neked szánt!
Én is sokszor vagyok irigy másokra, ami nagyon ronda dolog/bűn. Azt kívánom, hogy az a hölgy aki ezt írta Neked találja meg a boldogságot abban, amit neki adott az ég.
Neked pedig azt kívánom, hogy találd meg a boldogságot a mostani magányos állapotodban! ♥
Isten útjai kifürkészhetetlenek! :) Én hiszem, hogy mindenkinek megvan a párja valahol a világban, hiszen Ádámnak is megalkotta az Úr Évát! :)
VálaszTörlésKedves, én is igy voltam! Bár nem vagyok hívő, volt hosszú kapcsolatom, voltam menyasszony, de nem alkudtam meg, elmaradt az esküvő. Éltem egyedül, hosszú évekig, egyedül-de nem magányosan. Szerettem egyedül lenni,élveztem minden percét! még is hiányzott a társ, főleg akkor amiket te is írtál, amikor mások családdal nyaralni mentek, amikor moziban voltak, amikor esténként hazaértem....és az ünnepekkor. Aztán eljött az az idő is, amikor már nem voltam egyedül. Hirtelen jött, amikor már elengedtem a dolgokat, hogy lesz ahogy lesz....Egy szó, mint száz. Ne is alkudj meg, eljön a te időd is:)Soha ne menj bele egy kapcsolatba csak azért, hogy legyen....
VálaszTörlésDrága Zsuzsa! Nagyon szeretem én is az ilyen 'okosat mondó' embereket. Szerintem fogalmuk sincs, miről beszélnek. Bár azért a háromgyermekes anyukát teljesen megértem, mert ő meg a másik véglet - vannak páran, akik beosztják minden egyes percét, és már biztosan elfáradt.
VálaszTörlésÉn is nehezen dolgozom fel, hogy 9 éve vagyok egyedül a fiammal. Persze volt két jegyességem. Az elsőről teljesen megvoltam (és talán most is) győződve, hogy Isten adta - úgy tudtam, hogy a másik fél is így élte meg, mégis egy szó nélkül lelépett. Azután 3/4 évre rá egy másik jegyesség, aminél majdnem megalkudtam. De sokan imádkoztak értem a barátaim, és én is felismertem, hogy tévedés az egész, ez a srác nem társnak való (maximum élősködőnek - bocs a szókimondásomért - mert hogy dolgozni mind a mai napig nem szeret, de már bőven sok millió tartozása van, és talán szülei is elveszítik a fejük felül a lakást emiatt), és egy hónappal az esküvő előtt visszaléptem. Fel kellett ismernem, hogy azért lett ebből majdnem házasság, mert féltem, hogy egyedül maradok. Azóta is hálás vagyok, hogy meg lettem mentve egy eleve kudarcra ítélt házasságtól.
Sokat változtam 9 év alatt. Azt hiszem nekem is az lenne gond, hogyan alkalmazkodjak egy másik emberhez, és hogyan engedjem ki a gyeplőt a kezeim közül. Hiszen a fiam miatt vannak dolgok, amiben nagyon határozott vagyok. De biztos ez is menne, ha itt lenne az ideje.
Gondolom még néhány év, azután a fiam már nem velem fog mindenhová eljárni. Néha eszembe jut, és ilyenkor egy kicsit félek. Mi lesz a szabad időmben, mi lesz ünnepekkor, hiszen a fiam előtt 12 évig egyedül karácsonyoztam - ezért van tapasztalatom bőven sírós karácsonyokban, húsvétokban.
Én csak abban reménykedem, hogy nem szalasztom el azt, akit Isten nekem küld. S addig is ad erőt a várakozáshoz, a mindennapjaim teljes szívvel való megéléséhez. S hogy megóv attól, hogy feladjam!
Neked is ezt kívánom Zsuzsa! Szívemből!
A karácsonyi meghívásom még mindig áll!
minden változik, semmi sem állandó. jó kis közhely :) mégis ezzel jövök. nehéz lehet magányosan, de ez sem egy állandó állapot. biztosan te sem vagy igazán magányos, most egyelőre itt vagyunk mi (tényleg, miért nem találkoztunk még?) és egyszer biztosan társra is lelsz.
VálaszTörlésA barátnőm leadta az igényeit. Most boldogtalan.
VálaszTörlésÉs tele van a világ bántalmazott nőkkel, akik leadtak az igényeikből. Meg megcsalt férjekkel, boldogtalan párokkal stb.
Amikor tanácsot ad valaki, mindig arra a mesére gondolok az öregemberrel, a fiúval és a szamárral. Mennyi-mennyi okos emberrel találkoznak útközben. :)
Szerintem éld úgy az életed, ahogy te akarod.
Köszönöm a kedves szavakat! Az, hogy nem tudok megalkudni, az nagyrészt abból ered, hogy apukám halála után hirtelen fel kellett nőnöm. Apukám amolyan békebeli férj és apa volt, igazi támaszt nyújtott az anyukámnak. 10 évesen én lettem a támasz, aki segített beosztani a pénzt, tehermentesítettem az anyukámat amiben csak lehetett (kivetettem a részem a házimunkából: nagytakarítás, nagymosás (keverőtárcsás mosógéppel)). Hitel is volt a házunkra, ezért bedolgoztunk anyukámmal: ő varrt, engem megtanított lockolni, elvágtam a szálakat, vasaltam, hajtogattam. Szóval a határozottságom határozottan nem tesz jót a nőiességemnek :-D Sokszor szoktam mondani, a világban túlvilági vagyok, az egyházban pedig túl világi… Ezek az elvárásaim, nem tudom, mit gondoltok, valóban magasak? 1. Legyen megtért hívő. Szerintem az ördög elsődleges célpontja a házasság, a család-mert ott ábrázolódik ki leginkább Krisztus. Amit otthonról hozunk, az olyan mélyen bevésődik, hogy szinte lehetetlen felül írni! Az első imádságok, énekek, az imádságos légkör...nagyon meghatározó! 2. Szeressen-szeressem. Sokszor láttam, hogy együtt jól tudtak szolgálni, ezért összejöttek, együtt maradtak, összeházasodtak. Az egy dolog, hogy ők maguk boldogtalanok voltak, de a gyerekeik életét is tönkre tették. 3. Nagyjából egy értelmi színvonalon legyünk, tudjunk beszélgetni (ne csak az Igéről). Sokáig nem értettem, hogy egy több diplomás, nyelveket beszélő, nagyon értelmes, vezető beosztásban lévő keresztény pasi miért vesz el feleségül egy cső buta daduska nénit (ma már értem :-D). Ha van kedvetek keresztény házassági, párkapcsolati sztorikat olvasni, akkor szívesen írok erről is egy posztot.
VálaszTörlésMár egy ideje olvasgatom a blogodat - ami egyébként nagyon tetszik. Nyilván, ezért olvasom. :-) de most nagyon meglepődtem!
VálaszTörlésÉn mindeddig teljesen meg voltam arról győződve, hogy neked legalább kettő, de inkább három gyerek szaladgál otthon és egy kedves férj segít neked a terelgetésben. A fotódról is azt gondoltam, hogy milyen vagány, hogy csak te vagy rajta - hiszen ezek a te gondolataid, nem a gyerekeké, férjedé. Az írásaid alapján egy annyira jó ember, jó nő (értsd jól) rajzolódott ki bennem, hogy egyértelmű volt számomra, már régen felfedezett a hozzád való társ.
És egy kicsit elszomorodtam, hogy mégsem.
Nagyon nem értek egyet a barátnőddel - bár gondolom nagyon el lehetett fáradva, és azért volt ilyen véleménye. Ha nehéz élethelyzetben van, biztosan nem egyszerű neki három gyerekkel, de...
Én is sokáig éltem egyedül. És közben mindvégig más vágyam sem volt, mint megtalálni a társamat és gyereket nevelni. Én sem voltam hajlandó megalkudni. És én is éreztem a határozottságom hátrányait ezen a téren. Sajnos nagyon kevés igazán erős férfi szaladozik a nagyvilágban - a gyengébbek meg miért akarnának egy náluk erősebb nőt?
A családban is elkönyveltél, hogy én nem akarok férjhez menni. Máig sem tudom, miért nem voltak kíváncsiak az igazságra.
Nem fért el:
VálaszTörlésSzóval vágyakoztam, közben tudtam, hogy majd egyszer valóra válik az álmom, mert éreztem, hogy Istennek ez a célja velem, hogy ez az én utam. Így aztán megpróbáltam a nagy türelmetlenségemben is megtalálni az egyedüllét előnyeit (amit most néha visszasírok :-)). Hogy rend volt a lakásban, mindent ott találtam, ahová tettem. Akkor hobbiztam, amikor akartam. Ha akartam főztem, ha akartam ettem hideget. Stb.
Jó volt.
De nem volt jobb, mint most, amikor soha nincs rend a lakásban, mert a csimoták gyorsabban rumliznak, mint ahogy én pakolok, egy normális alkotásba nem tudok belevágni, mert megzavarnak közben és nem tudom, mikor aludtam végig az éjszakát.
Van egy barátnőm. Akkora lelke van, hogy a világ belefér. Imádja a gyerekeket és azok is őt. Olyan nyugalom van körülötte, hogy élmény minden vele töltött perc. És én néha úgy érzem, hogy pofon tudnám csapni az összes pasit, amiért ezt nem veszik észre. Merthogy ő is egyedül van. Igen. Mert ő is határozott. Gyakorlatias - ilyen értelemben nem nőies. És ezt nem szeretik a férfiak (tisztelet a kivételnek) - de ha más lenne, akkor nem ő lenne. Szerepet pedig csak egy ideig lehet játszani.
Tudom, szerencsém is volt. Megtaláltam a Férjemet. Megalkudnom nem kellett! Kompromisszumot kötni igen! Sokat! Nagyon sokat!
Mert bizonyos dolgokban nagyon különbözőek vagyunk - éppen ezért nem is találkoztunk korábban. Elmentünk volna egymás mellett és de kár lett volna! Mindkettőnknek meg kellett érnünk arra (főleg nekem), hogy elfogadjuk a másik különbözőségét. És most, sokkal jobban, mélyebben szeretem, mint az esküvőnk napján.
Ő nem hívő. Az én hitem sem volt régebben ilyen erős. Először nem gondoltam arra, hogy ez gondot jelent, hogy én hiszek, ő nem. Mostanában sokszor elfog az irigység, amikor egy-egy hívő párt látok, hogy mennyire jó lehet a másikkal imádkozni, hinni...
De aztán rájövök, hogy Isten nekem lehet, hogy direkt adta ezt a feladatot: hívd a másikat is! Mutasd meg neki, hogy milyen az a szeretet, amit ő elolvasva csak "maszlagnak" tart.
Igen, jó volna az Ő kezét fogni a Miatyánk alatt a templomban (ahová egyenlőre nem jár velem), de olyan nagy boldogság, amikor látom az apró lépéseket, hogy mégiscsak fejlődik ezen a téren.
Szóval én azt gondolom, hogy nem nagyok az elvárásaid. A te elvárásaid! És hidd el meg fogod találni, meg fog találni! Ha neked fontos, hogy hívő legyen, ne engedj ebből. Hogy szeressen-szeressem - nem is lehet kérdés! És igen, beszélgetni kell.
Nemrégiben olvastam, már nem tudom sajnos, hogy hol, valami ilyesmi volt: Először sokat imádkoztam az Úrhoz, hogy küldjön nekem valakit. Aztán azon imádkoztam, hogy felismerjem, akit küldött.
Sajnálom, hogy beteg édesanyád, hogy édesapád ilyen korán meghalt és hogy a testvéreddel sem túl jó a kapcsolatod. Azért nem sajnállak, hogy egyedül vagy, mert úgy is nagyon szép az élet - de imádkozni fogok Érted, hogy szép kis családot tudj kialakítani magad körül, ha erre vágysz!
Kedves Zsuzsa!
VálaszTörlésSzívből megértelek, mivel egy ideje én is egyedül vagyok, tudom, ez mit jelent. De hidd el, aki nem tudja, az legtöbbször azt sem veszi észre, hogy mennyire bántó/fájó tud lenni, amit mond. Nem szándékosan bántanak, csak tudatlanságból.
Visszanézve az életemre én is azt mondhatom: ne alkudj meg. A megalkuvásból csak rossz kapcsolat következhet. (Egy jó kapcsolatban is kell kompromisszumokat kötni, de az teljesen más!) Elhiszem, hogy nagyon nehéz, de próbáld megtalálna az életed értelmét így, sokszor éppen akkor kapjuk meg a vágyott ajándékot Istentől, amikor már készek vagyunk lemondani róla... Sok-sok erőt Neked!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Zsuzsa!
VálaszTörlésÉn tényleg megértelek. 30 éves koromig mindig azt hallottam: "ó, nem is akarsz férjhez menni!"; "Nem is számít neked a család!"; "Mindegy, hogy nem hívő, csak szeressen!"; "Ha nagyon válogatsz, a végén senki sem vesz el.";
De az egyik mondat, amit a volt főnököm mondott (református lelkészné volt) esett a legrosszabbul: "Andi, Te vénlány-alkat vagy. Soha nem fogsz feleségül menni." - Ezt mondta. Persze, semmi köze nem volt hozzá, csak voltak és vannak elveim. Mindig is voltak.
Én is nagyon vágytam arra, hogy társat találjak, és volt olyan is, hogy találtam egy srácot, akiért még a hitemet is feladtam volna, csak hogy Ő legyen az Ő. De Isten máshogy rendelte. Más városba irányított engem is és őt is. Ezek nem véletlenek.
Mindig azt hallgattam, hogy minél nagyobbak az elvárásaim, annál nehezebben találok magamnak valakit. De az én elvárásaim nem voltak nagyok. Csak elveim voltak. Nem nagyok. Másoknak tűntek annak.
Aztán, amikor már elég régóta éltem egyedül, letettem Isten elé ezt az egész kérdést. Arról meg voltam győződve, hogy nem vagyok vén-lány alkat. Ezt kikértem magamnak, csak nem voltam megalkuvó.
Aztán Isten úgy alakította az életemet, hogy amikor nem is gondoltam, akkor adott valakit. 32 évesen mentem férjhez, 35 voltam, amikor az első gyerekem megszületett, és 37, amikor a második.
Lehet, hogy későn történt minden az életemben, de nem bántam meg.
Várni jó.
Szeretettel gondolok rád.
Andi
Uhh. Én fordítva vagyok most, épp ma szomorkodtam rajta egyet.
VálaszTörlésMOST nem vagyok egyedül, de nagyon félek, hogy a világnézetbeli különbség miatt csak ideig-óráig.
Tényleg "ráér" ám az ember, ha egyedül van, peeersze! Család, tesó, gondoskodás, segítés és rohangálás, mert mindenki azt hiszi, hogy mennyi időd van, és mindenkinek igent mondasz, hogy addig se legyél egyedül, és aztán... mókuskerék. SOSEM irigylésre méltó az egyedüllét. Még a jót sincs kivel megosztani, nemhogy a rosszat...
Határozottnak, keménynek lenni mostanában nem túl előnyös. Megijednek tőlünk... Pedig nem akarunk bántani senkit, "csak" bocsi, de életképesek vagyunk. És ugye aki kemény, az sokszor csak kifelé az, mert KELL.
Most nem mondtam okosat. Nem baj? :-)
Kedves Zsuzsa!
VálaszTörlésHétvégén tévedtem a blogodra. Nagy élvezettel olvasgattam. Talán azért, mert van hasonlóság az életünkben.
Én is egyedülálló vagyok. Az ezzel kapcsolatos rosszindulatú megjegyzéseket nem tudom kezelni, leállítani. Néha nagyon megviselnek. A magánnyal enélkül is nehéz megbirkózni. De hiszem, hogy Isten számomra a legjobbat rendeli ki, akkor is, ha az más, mint amit én gondolok jónak. Ez az írásod kicsit megerősített.
Isten áldását, gondviselését kívánom neked továbbra is!
Zita