Az önálló gyerek

Mai levél Edittől:

A napokban volt a fiaméknál az iskolában az anyák-napi ünnepség. Szerencsére idejében érkeztem az iskolába, gondoltam süttetem magam egy kicsit az udvaron. Lassan azért mégis becsurogtam az osztályba. Amint benéztem a terembe, meghűlt bennem a vér. Szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyian zsúfolódtak odabent. Gyorsan átfutott rajtam, hogy talán elkéstem, és már rég az ajándékozásnál tartanak. De aztán az órámra pillantva és visszanyerve hidegvéremet rájöttem, hogy még legalább 20 percem van. Na de akkor mi ez a tumultus odabent?
Álltam az ajtóban és lassacskán leesett az állam. Buzgó anyukák öltöztették gyermekeiket és fésülgették lányaikat. Nem tudtam, most én nem vagyok normális, vagy mi a helyzet. Hát könyörgöm 8 évesek, nem csecsemők. Nekem eszembe sem jutott, hogy a gyerekem ne tudna felöltözni egyedül. Na kíváncsi lettem, vártam hát. A legtöbb anyuka jobban ki volt pirulva az izgalomtól, mint a gyerekek. Hát ezen a helyzeten igencsak elgondolkodtam. Vajon mennyire helyes, ha mi izgulunk a gyerek helyett, vagy mellett? Vagy mi öltöztetjük még 8 évesen is?
Most nem akarom bántani az ott buzgó anyukákat, csak igyekszem megérteni, mi motiválta őket. Viselkedésükkel vajon mit fognak elérni?
Minden kisebb-nagyobb szerepés előtt izgul az ember. Főleg, ha a gyereke áll ki a porondra. Ez egy kicsit tehetetlen helyzet, hiszen, mi aztán igazán nem tudunk neki segíteni, és helyette sem tudunk megbirkózni a feladattal. Ez persze normális, bizony mindenki izgul a gyerekért, versenyen, fellépésen, mindenhol. Na de mi van az öltöztetéssel?
Nem lehet, ha mindig túlbuzgom a dolgokat a gyerek életében, akkor megkímélem őt nagyon fontos izgalmaktól? Vagy sikeresen elérem, hogy még 10 évesen is képtelen lesz az iskolai táborban figyelni a ruháira és minden nap tiszta zoknit venni, ha nem figyelmeztetik rá?
Bizony oda kell figyelni ezekre. A gyerek lassan felnő, sőt az önállóságnak neveljük. Ha napi szinten nem adom meg neki a lehetőséget, hogy egyedül öltözzön, akkor hogyan várhatom el tőle, hogy serülőként igényes, csinos gyerek legyen? Vagy, ha túlizgulom a szerepléseit, akkor nem azt közvetítem felé, hogy ez a dolog meghaladja az erejét, és izgulok, hogy elrontja, és akkor baj lesz?
Na ezért kell odafigyelnünk, nekünk szülőknek, hogy ne buzogjuk túl a dolgokat. Hiszen a rossz hír az, hogy hiába lesz egy gyerek egyre idősebb, az még nem biztosíték arra, hogy önálló is lesz. Ezt bizony gyakorolni kell. Ha a hétvégi túrákon hagyom, hogy saját maga csomagolja be a ruháit akár 5 éves korában, akkor serdülőként nem fog elindulni a nyári fesztiválra gatya és fogkefe nélkül. Tudom, most már ez sem baj. Minden beszerezhető. De hidd el, nem önmagát fogja hibáztatni, hogy elfelejtett ezt-azt, és ezért két koncerttel kevesebbre jut pénze, hanem te leszel a hibás. Mert bizony azok a gyerekek, akiknek erősen túlbuzgó szüleik vannak, hozzászoknak ahhoz, hogy a felelősség a szül őket terheli, hiszen ők mindig figyelnek. Ugye már tovább is gondoltad a helyzetet és elértünk az utálatos Jolikához. Aki, bár bájosan mosolyog a munkahelyen, de semmiért nem vállalja a felelősséget, mert a feladatait mindig valahogy átruházza másra. Rosszabb esetben ránk. Mert mi tudjuk, hogy ezek fontos dolgok. De Jolikát nem tanították meg a felelősség-vállalásra. Mert a szülei mindig helyette gondolkodtak, és helyette vállalták a felelősséget.
Ezért fontos, hogy minden szülői buzgóságot csak mértékkel tegyünk. Mindig jusson eszedbe, hogy lesznek majd idők, amikor nem állasz majd mellette, és nem figyelmeztetheted minden apróságra.
Csak akkor lesz önálló, ha adsz neki esélyt és lehetőséget gyakorolni azt. Próbálja ki magát. Engedd őt csomagolni, engedd ruhát választani, engedd kenyeret kenni és palacsintát sütni. Hiszen, ha nincs erre esélye, akkor nem fogja tudni, hogy egy 3 napos kirándulásra az esőkabátot is be kell csomagolni, meg a vastag pulóvert is. Sőt nem fogja tudni, hogy  a palacsinta tésztája lehet túl sűrű, vagy túl híg, vagy túl cukros, sőt el is lehet sózni. De, ha megéli, és néha leragad a palacsinta, akkor előbb-utóbb, megtanul jó kis palacsintát sütni. És ezen a palacsintás sztorin nem csak a jó sütés lesz a jutalom, hanem az, hogy a gyerek lassan önálló, és büszke lesz. Aki majd vidáman fog bele új dolgokba, és tudja, hogy a feladatoktól nem kell megijedni.