Udvariatlanság

Kaptam egy pofont. A Zélettől.

Adott egy Vidéki Lány, akinek Budapesten nincs lakása, és egy budapesti lakással rendelkező Nagy Fehér Férfi  és a Barátok. Valamint a folyamatosan érkező "véletlenek". Vidéki Lány az albérletbe költözése napján (április 1-én) rádöbben, nincs fűtés a lakásban, a főbérlő  nem hív szerelőt, mert az bizony pénzbe kerül. Az albérletben töltött napok alatt továbbá az is kiderül, hogy nem lehet a mosógépet használni, mert azt lehetetlen bekötni (nincs  hozzá csap, az áram is gyenge és a vízvezeték sem bírná ki a nyomást); a porszívó nem működik, mert a biztosítékot folyamatosan leveri; az ablakkilincs rossz, kinyitni nem érdemes, mert utána nem lehet rendesen bezárni (és besüvít a szél a kicsi szobába). Az elején még vicces a dolog (lévén április van, vagy mi?), de aztán ahogy az idő egyre telik, egyre rosszabb lesz a helyzet, mert az áprilisi időjárás ebben az évben hidegebb a megszokottnál, sokat esik, és a szelek is hidegen fújnak... a Vidéki Lány megfázik, felfázik és még a szeme alatt is herpesz lesz.

Néhány nap múlva telefonál a Nagy Fehér Férfinak, hogy a lakás alkalmatlan a normális életvitelre, kiköltözik a lakásból hónap végén, mert itt nem lehet élni. Elköltözik, le akarja zárni életének ezt a fejezetét, el akar határolódni a Nagy Fehér Férfitól. Az új lakásában a fáradtságtól, a félelemtől bőg a dobozok és az eltört váza fölött. A Nagy Fehér Férfi vádaskodik,  a telefont nem veszi fel, e-mailre nem válaszol... a gyáva Vidéki Lány helyett annak Bátor Budai jogász Barátnője állja a sarat, és kezébe veszi az ügyet.

A barátok felveszik a Mindenkinek jól megmondom az überfrankó köpenyt, és osztják kérve, kéretlenül a tanácsokat. Akad köztük, aki az információt keveri és olyan is, aki egyértelműen az tanácsolja, hogy a békesség kedvéért (és a kersztyénség nevében ofkorsz) a Vidéki Lány csak is szeretettel és mosolyogva fogadhatja a Nagy Fehér Férfi megalázásait.

Azt hiszem, udvariatlanságnak nevezik az ilyent. És akkor még finoman fogalmaztam.