Minden nap megnézem a TV híradót, tisztában vagyok azzal ami kishazánkban történik, tudom, hogy nagyon sokan veszítették el a munkájukat, milyen sokan élnek a létminimum alatt. Jónak tartom Hegedűs Zsuzsáék kezdeményezését "Minden gyerek lakjon jól!-egészséges ételekkel", miközben a híradást nézem arra gondolok, de jó ez a kezdeményezés, hiszen egészséges ételek nélkül nincsenek egészséges gyerekek. Szegénység-nélkülözés-éhezés-fázás-lemondás-nincs-betegség... ezek hála Istennek még engem nem értek el. Van állásom, lakásom, fizetésem, ami fedezi a szükségeimet, ha valami apróságot szeretnék megvenni - gondolkodás nélkül megtehetem. Tegnap történetesen egy nápolyira vágytam, rögtön kettőt vettem, mert Timikével találkoztunk, gondoltam meglepem őt is egy nasival. A sajátommal már nem bírtam, kibontottam a trolin. Velem szemben egy 3 év forma kisfiú utazott az anyukájával, ruházatuk tiszta és szegényes. Kibontom a nápolyit, az első falatot úgy nézte a kisfiú, mintha mannát ennék. Könyörgően ránéz az anyukájára: Én is kérek kekszet. Az anyuka zavartan kinéz az ablakon, és semmit sem válaszol neki... a kisfiú bánatos szemmel, szinte könyörgően néz rá: mama én is kérek olyat, amit a néni eszik. Nem tőlem kérte, nem volt szemtelen... és ez sokmindent elárul... persze Timikének ajándékba vásárolt nápolyit odaadtam a kisfiúnak, aki olyan boldog volt, hogy zavarba jöttem. Elborzadok, hogy a szegénység és a nyomor mennyire közel van. Én pedig ott voltam a két part között, és rosszul éreztem magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!