10/31/2012

Reformáció ünnepe

"A reformáció nem álomvilág volt. Nem álmodták vissza magukat valamiféle keresztyén őskorba, és nem re-formálták (alakították vissza) az egyházat az ideális ősállapotra. A reformáció jelentése: megtalálni újra a keresztyénség lényegét, értékelni és érthetővé tenni mások számára. Gyakorlatilag a keresztyénség lényegének az újra felfedezése volt a reformáció, nem pedig valami visszatérés egy elképzelt, ideális ősállapotba." Németh Pál

 

 

10/30/2012

Megmaradunk!?

Sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleményem?!
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is kitudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem
egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán
hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és öseinknek sem vólt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??
A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed... Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikól, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
Csaba t.
Csíkszereda, 2012 október 16.

Ezt az írást okt. 18-án, a parlamentben tartott "Az élet védelmében" konferencián a NOE egyik elnökségi tagja olvasta fel, mert Böjte Csaba nem tudott eljönni.   

10/29/2012

Körte, alma, tök

Nézzétek milyen gyönyörűségeket nyertem Palkó játékán, ma hoztam el a nyereményt a postáról.
Nem csak meseszépek, hanem illatosak is :-) Nagyon örülök az őszi kosárnak, Palkó nagyon köszönöm az ajándékod!

Korai hóesés

Igen, ma reggel esett az eső, havas eső majd a hó is. Ám a korai hóesésről egy még korábbi  is eszembe jut,  még akkor is, ha csak irodalmi. A Légy jó mindhalálig második fejezetében olvasható: "Október 18-án hó esett. Ez a nap azért volt fontos, mert a fehérre festett, nagy ablakok rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó, s most is felkarcolták rá kés hegyével. Egy hét múlva elolvadt ugyan, s aztán csak későn februárban lett igazi hó, de ez fontos volt, ez a korai hóesés."
 
 képek innen

10/23/2012

56


Anyukám legidősebb testvére '56-os felkelő volt, a Corvin köznél harcolt, gondolom mindenki tudja, itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja, amikor a beözönlő szovjet tankok rátámadtak a magyar forradalomra. Lajos bácsinál is volt fegyver, és amikor leverték a forradalmat, annyira félt a kommunista megtorlástól, hogy Svájcba disszidált.
Svájc, 1957.



10/17/2012

Úton

Nem titok, hogy  az önismeretek után nagy lelki söprögetéseket tartok, volt, amikor igencsak sikerült meglepődni, mi minden van egy-egy poros, pókhálós sarokban. Az önismereti folyamatot leginkább a kötéshez-horgoláshoz tudnám hasonlítani: egy valamit tudok biztosan: kötni/horgolni szeretnék. Megy az agyalás milyen fonalat, milyen mintát, milyen tűt válasszak. Aztán elkezdem, lebontom, újrakezdem, megunom, sarokba teszem a félig kész munkát... és minden kezdődik elölről (új fonal, új minta, új tű választása). Volt a kötős csoportban valaki, aki, azt mondta több, mint 50(!!) megkezdett munka van a tűin. Valami ilyesmi az önismeret is, előjönnek témák, amiket fontosnak tartok, dolgozom velük, aztán mégsem jutok velük semmire; vagy játszanak mások, akiknek a történetében apuka, anyuka, testvér, betegség, érzelem... vagyok, belebújok a bőrükbe és engedem, hogy ők beszéljenek a rokonaikkal. (semmi okkult nincs benne, sima drámajáték, csak nehéz megfogalmazni)
Hiába nem húztam be a székem (nem voltam főszereplő), elképesztő érzés volt a saját helyzetemre rádöbbenni mások játéka által. Volt pár mondat amiből kiderült, mi a probléma a problémáimmal, és hirtelen, egy mozdulatból, egy mondatból, egy plusz kis információból... kiderült  mik mozgatnak engem belülről. És nálam rögtön elindult egy belső kötés-horgolás,  átrendeztem a megkezdett munkáim, bontottam, újra szedtem a szemeket, előszedtem régi porosodó félkész munkát is a kosár aljáról, persze sok-sok könnyel kísérve; átértékelődött és helyére került sok minden, ami eddig homályos volt és érthetetlen. Nagyon durva.
Ilyen ez a horgolt boleró is, aminek a mintája tetszett, de sálat szerettem volna belőle. Az eredeti a lila, nem sok köze van ahhoz, amit én horgoltam. Mondom, olyan ez, mint az önismeret: valaki mond valamit és én saját tempómban, saját ötleteimmel, saját ízlésemmel... szinte teljesen mást hozok ki belőle...
Tű: 6-os
Méret: 155cm*45 cm
Súly: 18 dkg
Fotókat a Barkában készítettük

10/08/2012

TTT*

Már 11-szer kerülte meg velünk a Napot :-) Isten éltesse sokáig, legyenek szép és áldott napjai két születésnap között :-)
Gyertyafújás után a testvérekkel :-)

* TTT=Tízen Túliak Társasága, régen szombat délelőttönként volt  adásban, nagyon szerettem nézni, a "T" betű bejött a képernyőbe és közben azt énekelték hosszan nyújtva, hogy "Tééééé...Tééééé....Tééééé", szerettem,  jó műsornak tartottam.
** csokis piskótalap, tejszínes vaníliás krémmel töltve, pici lekvárral a krém alatt, marcipán borítással a tetején
Ez volt az elmúlt időszak legszebb és legjobb történése. Mármint a szülinapozás, torta rendelés, közös öröm... A maradékról (a saját hétköznapjaimról) még (direkt) nem írok, majd később jövök a részletekkel ...